Miskolczy Ambrus: Tiszta forrás felé… - Közelítések Bartók Béla és a Cantata profana világához (Budapest, 2011)
A Szarvassá változott fiúk "rejtélye"
A KÉT VADÁSZKOLINDÁTÓL A KÖLTEMÉNYIG Csak járhat az lombok közt, A lábuk nem lép Tűzhely hamujába, Csak a puha avarba, A szájuk többé Nem iszik pohárból, Csak tiszta forrásból. Erdélyi József fordítása alapvetően jó, ma azt mondanánk, profi munka. Hiszen Erdélyi könnyed és gyorskezű verselő volt, aki a népies versformák felelevenítésével aratott sikert. A Nyugatban sokáig ünnepelték. Tóth Aladár, aki maga vitte el Bartókhoz, 1930-ban így írt neki: „A magyar fiatalság csak akkor fogja igazán tudni, mi az igazi költészet, ha saját nemzedékében rátalál egy igazi költőre. Ezért fontos, hogy ezek az emberek rád találjanak és magukénak valljanak. Mély és őszinte meggyőződésem, hogy a mai fiatal generációban te vagy az egyetlen fixpont, az egyetlen, akire becsülettel lehet építeni.”654 József Attila is tisztelte.655 De aztán látnia kellett, hogy lemarad mások mögött, nem lesz belőle új Petőfi. Ezek után el-elragadta magával a fasiszta extázis, minden jelentősebb íróval meghasonlott, ott szapulta őket, ahol tudta. És így „addig-addig” vadászott, amíg meg nem alapította a Fegyver című lapot, „hogy küzdjünk a zsidó, a papi és az úri szupremácia ellen”.656 Végül megírta hírhedt vérvádversét, 1945 után börtönbe is került, majd az 1950-es években a kultúrpolitika némileg felkarolta, mert feltehetően Illyés Gyula ellen akarta kijátszani. Csakhogy ezt azért sem lehetett, mert Erdélyi délibábos „nyelvészeti” munkásságát nem szakította meg, sőt - mint 1970-ben vallotta - „tapasztalati nyelvészként” forradalmasította a filológiát, „felrobbantottam a szótőt, mint az atomot a fizikus”, és eljutott az őseurópai nyelvhez, az avarhoz, amelyhez a legközelebb áll a magyar. Abban persze igaza volt, hogy a technika az ember ellen fordul, de hogy milyen szellemi forradalom kell, „a papok és filológusok [ akik szerinte filológusok] tehetségtelensége” ellen,657 abból az ő nyelvészkedése olyan ízelítőt ad, amely csak oda vezethet, ahova vezetett.658 1970-ben vissza is sírta a régi szép időket, amikor - mint emlékezett - a zsidókkal is szabadon lehetett beszélni. És ebben volt valami. Szabolcsi Bencét meg is sértette, és amikor ez 1943 januárjában gratulált a könyvéhez, akkor már elégtételt is ígért, mert: „Bizony olyan vagyok én, mint a gyermek, ha nem akarják észrevenni a nagyok, megsértődik, és ütt egyet, hogy észrevegyék.” És: „Csak a méreg, a harag, az ősi rossz tanácsadó ördög súgta tollamba a mérges szavakat.”659 Egyébként a nyelvezet szétrombolása a modern művészetekben a világvége-hangulat kifejeződése és új kezdet keresésének az igénye.660 Erdélyi József is ennek adott hangot. Mindenesetre kolindafordításának megvannak a maga érdemei. Igaz, hogy az ő jó fordításával szemben ott áll a remekmű, a Bartóké, amely a szűkszavúság zsenialitását is példázza. Gulyás Pál műfordítása csak érdekesség, mert nem befolyásolta a Cantata alkotásának menetét. Ha Bartók költeménye mellé állítjuk, akkor ennek nagyságát érzékelteti az összehasonlítás. Az pedig amikor és ahogy közzé akarta tenni Gulyás a maga munkáját, az már inkább a 40-es évek romlott légkörére utal, mintsem a Cantata ethoszára. Erdélyi Józsefnek akart elégtételt szolgáltatni, miután Németh László a nemzeteszmény egységét bontó-rontó Kisebbségben című pamfletjében az ő román mélységeiről írt. Erdélyi apja román volt, Ardelean. Németh László a mélységek erényként való kiemelésével, kettős mércével élt, 1931