Miskolczy Ambrus: Tiszta forrás felé… - Közelítések Bartók Béla és a Cantata profana világához (Budapest, 2011)
A "tiszta forrás" - vallás, mítosz, utópia?
A „TISZTA FORRÁS” - VALLÁS, MÍTOSZ, UTÓPIA? „Nagyon köszönöm megértő és elnéző véleményedet a stílus »erős«, illetve »agresszív« voltát illetőleg; én szívesen is megtartanám ezeket a kiérdemelt kifejezéseket, de - jól meggondolván a dolgot - most mégis úgy érzem, hogy célszerűbb nem ennyire »balkánias« hangot használni (noha balkánival szállok vitába), hanem ehelyett lehetőleg csak hideg megállapításokra szorítkozni. Ezért egypár kifejezést elhagytam vagy enyhítettem. Az utolsó mondatot, amely kissé szentimentális volt, szintén elhagyom. Brediceanu cikkét végre megtaláltam a Tud. Ak. könyvtárában; a vele való foglalkozás újra 2 lapnyi mondanivalót eredményezett (átkozom ezt az egész balkáni bandát, hogy ennyi időmet rabolja el!), amit bizony szintén be kell toldani.”1958 A betoldás megtörtént, és az utolsó szentimentális mondat is szerencsére megmaradt. A választ Bartók németül írta,1159 de először franciául jelent meg, majd németül Berlinben, a Magyar Intézet kiadványában,1160 végül a baloldali - József Attila és Ignotus Pál által szerkesztett - Szép Szó közölte.1161 Az utolsó mondat pedig így hangzik: „Rendkívül szerény vagyok: arra kérem Petranu urat, adja meg nekem, mint nem-románnak, csak a negyedrészét annak a szabadságnak, amelyet egy románnak engedélyez. De addig is, míg ezt meg nem kapom, addig is, ahhoz az ezer meg ezer órához, amelyet a román népzene gyűjtésére, leírására, rendszerezésére és tanulmányozására fordítottam, még ezret meg ezret teszek hozzá a további kutatásra, nem azért, hogy valaha is köszönetet és jutalmat arassak (mennyire igazam volt, mikor ilyen szempontoktól eleve eltekintettem!), hanem hogy állandóan előbbre vigyem a kelet-európai népzenekutatás ügyét, azt a nemzetközi tudományt, amelynek életem java részét szenteltem és szentelni fogom.” A csillaggal jelölt jegyzet pedig így nyomatékosítja a fentieket: „Jól jegyezzük meg: egyetlen bonyolultabb parasztdallam lekottázása több órai munkát vesz igénybe.”1862 A válasz is megérte a fáradtságot, nem hiába biztatta barátja, Constantin Brailoiu a gyors válaszra. És meg is írta Bartóknak, hogy „válasza csodálatos [...] és több kilométerrel magasabban lebeg a mocsarak fölött, melyekben ezek az urak lubickolnak”. Azt viszont sajnálta, hogy Bartók a nagy román zeneszerzőre, Enescura is hivatkozott. Mert Enescu, mikor rátámadt egy újságíró, visszavonta nyilatkozatát. Brailoiu ugyan jelezte, hogy vannak a nyilatkozatra tanúk, de megvallotta, nem akar belemenni."63 így ő is a Bartók által elmarasztalt „balkáni banda” áldozata volt, aztán emigrálnia kellett neki is hazájából. De ne hallgassuk el, amit Enescu mondott és visszavont: „A román zene összetett (complexa) valami. Még sötétben, még pólyában van. Arab, szláv és magyar zene összetétele, és mégis sajátságos légköre van, amelyet szavakkal nem lehet meghatározni. Az idegen befolyások túlságosan szembeötlők ahhoz, hogy le lehesssen őket tagadni. A Havasalföldön többnyire a török zene, Moldvában nagyobbrészt magyar. A táncdallamoknak legnagyobb része orosz és görög. De emiatt senkinek sem kell búsulnia. Ismétlem: mindezekből a zenei nyelvjárásokból sajátos egyéni jelleg származik.”1964 Petranuék támadása termékenyítően hatott Bartókra. Több cikkében is érezhető a Petranu-élmény. A Népdalkutatás és nacionalizmus című cikke tárgyilagos, ám mély emberi empátiával megírt kórrajz, mintha civakodó beteg gyermekekről szólna. Íme a bevezetés minden tudós hókusz-pókusznál mélyebben ragadja meg a lényeget, és éppen a keresetlen, egyszerű szavak érzékeltetik a viszálykodás talmiságát: „Tagadhatatlan, hogy a népdalkutatás, valamint általában minden népművészeti tanulmány megindulásának ösztökéjét a nemzeti érzés felébredésében kell keresnünk. A népköltési és népzenei kultúrértékek felfedezése feltüzelte a nemzeti büszkeséget, s mivel össze