Miskolczy Ambrus: Tiszta forrás felé… - Közelítések Bartók Béla és a Cantata profana világához (Budapest, 2011)
A "tiszta forrás" - vallás, mítosz, utópia?
A „TISZTA FORRÁS" - VALLÁS, MÍTOSZ, UTÓPIA? el papságot, »vallásalapítót« vagy »megváltót«, hanem a hőst ismeri el, aki sorsától nem tántorodik el, és »szent«.”1253 Persze nem tudjuk még, hogy Eliade milyen mélyen ismerte a náci mitológiát, és bár kapcsolatban állt a német koncentrációs táborok titkárával, azt sem tudjuk, hogy ez milyen mélyen vezette be a lágervilág rejtelmeibe.1254 Tény, a Cantata profana ez ellen a mítoszkultusz ellen is szólt, de mitikus formákkal. (A sors iróniája, hogy a náci hatalom az 1923-as sörpuccs „mártírjait” cantatában akarta megörökíteni.1255 Mannheim Károly is ez ellen a mítoszkultusz és ennek nihilizmusa ellen írta a Történelem és utópia című művét. Aztán készült nálunk az 50-es években Sztálin-kantáta és Honvéd-kantáta, de valahogy a zene és a szöveg nem volt összhangban.1256 A mítosz és a mese egyszer történt eseményről szól, a kolinda a jelenben játszódik le. És miután már elfelejtettük a kolinda ősi jelentését, a szöveget a múltban, a zenét a jelenben éljük át: a szabadság transzcendens élményét. Az ősi és örök szabadságot, amely a Cantata profanában sorsesemény. Nem választott cselekvés, hanem szenvedély eredménye, aztán állapot, és ebből az állapotból visszatekintve az emberi civilizációra aranykor, őskor. A zenei ősformák a szöveggel együtt idézik fel az őskor szabadságát. ŐSFORRÁS KERESÉSE ÉS A HALLGATÁS JELENTÉSE Ha valaki, akkor ezt József Attila élte át tragédiába torkolló intenzitással. Ő is a bartóki zenében az ősforrást kereste. És értette is ezt a zenét. Bartókról szóló jegyzetei tanúskodnak erről. Számára „Bartók: elfelejtett zene.” A megértésben és értékelésben az intuíció 1257 és Pikter Gyula tézise vezette: „A megismerés folyamán az ellentétesek rendszeréből először a másodikat ismerjük meg, s ezzel vesszük tudomásul az elsőt.” Ennek megfelelően vont párhuzamot Bach és Bartók között, pontosabban zenéjük megismerésének menetét próbálta jelezni, és ez annál is inkább jogos eljárás volt, mert Bartók gyakran hivatkozott arra, hogy Bach is népi dallamokból építkezett, tehát valamiféleképpen elődjének tekintette. Azzal szemben, aki az elődtől indul az utód zenéje felé, József Attila így érvelt: „Egyes zenészek Bachból próbálják megértetni Bartókot. Ez lehetetlenség. Bach olyan, mint a szokás. Ha valaki szokásból tesz valamit, a szokásnak az értelmét csak úgy foghatja föl, ha egy eredeti helyzetet fog föl (probléma) és old meg. Tehát Bartókból érthető meg Bach, és nem fordítva.” Bartók zenéje ugyanis megelőzi Bach zenéjét, hiszen Bartók az ősformákból építkezett. Az „eredeti helyzet” pedig létprobléma. A szellemtörténet kultusza ellenében hangoztatta József Attila: „A szellem általában csakis probléma formájában van adva: a szellem, a tudat, a lét problémaformában való jelentkezése.” A probléma megoldásra vár. De hol, és hogyan? Amikor József Attila ezekben a Bartókról szóló feljegyzésekben a következőket is leszögezte: „Petőfi verse: Tied vagyok, tiéd hazám!",'25* akkor ezzel egyenlőségjelet tett Petőfi és Bartók korszerű nemzeti elkötelezettsége közé. Igaz, József Attila kifejtette egyik előadásában, hogy „miért csepülnék le, ha úgy tudnék, hogy ma írta valaki”. Csakhogy a hasonlatokat saját koruk szövegösszefüggéseiben kell értékelni. Petőfi hasonlatai a hazáról - „Szentegyház kebelem belseje, / Oltára képed” - „a feudális keresztény társadalomban [...] profánok lettek volna.”1259 Amikor Petőfi írta versét, akkor megfelelt annak a követelménynek, hogy „ a valóságos világi (kozmikus) összefüggésekből, társadalmi ellentétekből alakítódjék, mégpedig mint ritmusosan szemléleti végső egész, a nem szemléleti, de valóságos és szintén változó világ egész helyébe”.'260