Miskolczy Ambrus: Tiszta forrás felé… - Közelítések Bartók Béla és a Cantata profana világához (Budapest, 2011)
A "tiszta forrás" - vallás, mítosz, utópia?
262 A „TISZTA FORRÁS” - VALLÁS, MÍTOSZ, UTÓPIA) múlva ugyanezt ugyanannak bővebben így írta meg: „Elfelejteni azt, ami most körülöttünk történik, legfeljebb egy Beethoven-szonáta zongorázása közben lehet. Vitába szállni a mai ideológiákkal, már szinte magában véve is megalkuvás. Romba kell dőlnie itt mindennek, hogy az ember aztán megkezdhesse az új küzdelmet egy új humanizmusért, a kultúra új győzelméért.”1972 Aztán, mikor győzött az új humanizmus látszata, a hallgatás továbbra is ellenállási technika maradt. Zolnai Béla, a szóra nyílt kiváló irodalomtörténész 1949 derekán „A beszédes csönd” címmel írt megrázó vallomást. Ez legszellemesebb és legkomorabb echója. Miként Heidegger a semmit osztályozta, úgy különítette el Zolnai Béla a csend formáit. Negatív csöndnek nevezte azt, ahogy Krisztus Pilátusnak nem válaszolt. Vajon úgy vélte, vége a keresztény béketűrésnek, amikor azt állította: „Ezzel a negatív hallgatással szemben azonban hivatkozhatunk olyan hallgatásokra, amik ékesebben szólóak, mint maga a beszéd. Van beszédes csönd is. Ilyen: egy embercsoport kegyeletes némasága vagy a tér megborzasztó némasága.” Pascal, Ady, Maeterlinck, Meredith, József Attila, Heine, Alfred de Vigny idéztettek tanúságtevésre. Ez utóbbi kapcsán mintha önnön halálának víziója is felvillanna: „És Alfred de Vigny farkasa, aki némán hal meg, kifejezve ezzel a hősiességet és az erőt?”1273 De a hallgatás ereje sejlik fel, ha Bartók portréit szemléljük, és feltűnik a szemeiben lobogó fény. Hallgatás és a szem világa - ez is korkérdés. Sík Sándor 1940-ben „a Szegedi Fiataloknak” ajánlott Virrasszatok című versében így intett: Hallgatni jobb. Hiszen akármi szépet mondanék is, Tudjátok, mondattan maradna mégis A fő, a legnagyobb, A szent, ami most összevillanó Szemünkön felragyog. Igazában számunkra - évtizedek távolában - Bartók szeme ragyog, zenéjében az ő belső fénye világít. Vajon a zene nem a hallgatás legmagasabb formája? A termékeny és termékenyítő hallgatásé, a szavakon túli, de bennünk élő világ üzenete. Ugyanakkor mint Wittgenstein mondja: „Kétségtelenül létezik a kimondhatatlan. Ez megmutatkozik, ez a misztikum.”1274 Megmutatkozik a zenében, mert hallható. Megmutatkozik a szimbólumokban, amelyek üzennek. Megmutatkozik a mesékben. Bár nem biztos, hogy Bartók olvasott Sík Sándor műveiből, mégis mély szellemi rokonság érhető tetten, méghozzá a katolikus költőnek a Bűbáj című versében, amelyet a cenzúra a ’20-as évek elején még nem engedett megjelenni:1275 Lombon, virágon, ágon, illaton: Zsong, árad, omlik és emlékezés: Ó értek, értek minden ős mesét! SZIMBOLIKA ÉS TERMÉSZETVALLÁS A szarvasmese szimbolikus: visszatalálás a természetbe, annak fizikai lehetetlensége és esztétikai, valamint erkölcsi lehetőségének valósága. A Cantata az archaikus faluban meglelt ősforma ihlete és a Vasárnapi Kör filozófiájában kifejezésre jutott modern érzékenység.