Nagy Attila - Péterfi Rita (szerk.): Hídszerepek - Nemzeti téka (Budapest, 2008)
Abonyiné Antal Anna: Segítséget kértem a gyerekektől
ABONYINÉ ANTAL ANNA Segítséget kértem a gyerekektől. Amikor 1973-ban egy kisegítő iskolába jelentkeztem nevelőnek, még csak azt tudtam, hogy gyerekekkel akarok foglalkozni. Az mindegy volt, hogy hol, csak velük. Négy sikertelen felvételi után sem adtam fel: pedagógus akartam lenni mindenáron. Hiába volt a figyelmeztetés, ragaszkodtam ahhoz, amit még hatodikos koromban elhatároztam: tanítani fogok - verés nélkül, szép szóval. Ennek az volt az előzménye, hogy kisiskolás koromban az egyik fiatal tanárnőnk minden órát azzal kezdett, hogy végigverte az osztályt. Vagy tenyerest kaptunk pálcával (azok is, akik soha nem rendetlenkedtek), vagy fejes vonalzóval körmöst, hogy csak úgy zsibbadt minden ujjunk, így akart érvényt szerezni a hatalmának, így akart fegyelmet diktálni. Az biztos, hogy tiszteletet nem szerzett magának: gyűlöltük érte. El is határoztam, ha nagy leszek, nem fogok neki köszönni. Aztán megsajnáltam, mert megtudtam, meghalt 10 évesen a fia, és mégis odamentem hozzá vagy húsz év múlva, hogy üdvözöljem. Képesítés nélkül tanítottam Bökönyben, Pócspetriben, Debrecenben. Közben könyvesbolti előadónak tanultam, hogy legyen keresetem, de a tanárképzőre csak akkor jelentkeztem újra, amikor már mindkét gyermekem iskolás lett. Közben pedig gyűjtöttem a tapasztalatokat (és az éveket) a különböző korú gyerekek körében. Amikor harmadikosokat tanítottam, volt egy kisfiú, akit mindenki leírt, mondván „olyan” családban él, hogy „nem lesz belőle semmi”. Sokat is hiányzott, mert alkoholista szülei gyakorta kizárták a házból, és nem tudott éjszaka nyugodtan aludni. Ilyenkor csavargott, meg padokon próbált pihenni, tudtam meg később a tanítójától. Nem volt meglepő, hogy nem tudott olvasni sem. József Attilát így írta le: Josette. Hiányzott az egyik szeme: mindenféle mendemonda keringett erről is, hogy az apja egy este ki akarta dobni a szemetet, és a lapáttal megsértette, mert nem vette észre, hogy ott van a gyermeke az udvaron.