Nahalka István: Túl a falakon - Oktatás-módszertani kiskönyvtár 2. (Budapest, 2003)
2. Példák az iskolán kívüli nevelésre
Néhány megjegyzés Második példánkban egy inkább a humán tantárgyakban használható, iskolán kívüli tevékenységrendszert mutattunk be. Azt illusztrálja, hogy a valós kontextus milyen fontos lehet a tanulási folyamatban. A történelem eseményeinek, folyamatainak tanulása a tárgy természetéből adódóan nem épülhet valós szituációkra, közvetlen tapasztalatokra. Ezért nagy a jelentősége annak, hogy tudunk-e használni a tanítás-tanulás folyamatában olyan tárgyakat, jelenségeket, helyeket, emlékeket stb., amelyek viszont a közvetlen tapasztalattal is elérhetők, és az adott történelmi korhoz, eseményhez, folyamathoz is kapcsolódnak. A helyi adottságok felhasználása mintegy hidat képez a megismerő tevékenység és a „távoli”, talán kicsit idegen történelmi „anyag” között. Vajon miért képes az iskolán kívüli tevékenység ezt a hatást biztosítani? Mennyivel több, mint az iskolában bemutatott tárgyak, műalkotások, fotók, videofilmek, dokumentumok? Erre a kérdésre is visszatérünk az elméleti alapok tárgyalásánál. Erre a modulra talán még inkább igaz, mint az előzőre, hogy olyan tevékenységekbe vonjuk be a gyerekeket, amelyek közben bizonyos veszélyeknek vannak kitéve. Az általános részben meg kell tárgyalnunk, mint módszertani problémát, hogy ezzel mit kezdjünk. Mondjunk le az iskolán kívüli tevékenység szervezéséről, mert nem tehetjük meg, hogy gyerekeket felügyelet nélkül küldünk ki a városba „összevissza kószálni”? Már az eddigi két példában is szerepeltek bizonyos javaslatok a megoldásra, de általánosan is visszatérünk rá. Feladata. Gondolja végig, hogy saját településével, illetve lakókörnyezetével kapcsolatban Ön milyen konkrét tematikájú modult tudna tervezni az itt bemutatottak alapján! Konkretizálja a modulleírásban csak absztrakt módon megfogalmazott feladatokat, célokat, tevékenységeket! 30