Odorics Ferenc: A struktúra hatalma és törékenysége - deKON-KÖNYVek 38. (Budapest, 2012)
A törékenység kegyelme
A FÜLKE-FÉNY LÉLEKÉNJE Énlétesítő retorikai stratégiák az Eszméletben Dolgozatomban alapvetően arra keresek választ, hogy a nyelv retorikai energiái miféle énlétesítő stratégiák működését teszik lehetővé József Attila költeményében, és e stratégiák miféle szubjektumot hoznak létre. E kérdésfelvetéshez az Eszmélet 1999 utáni recepciójának néhány meghatározó darabját hívom segítségül. Az időszakasz kezdőpontjának kijelölését az 1999 őszén, Miskolcon tartott „újraolvasó” konferencia112 - melyen három, az Eszmélettel relevánsan foglalkozó előadás is elhangzott - indokolja. A tárgyalandó tanulmányok kiválasztásánál szerepet játszott, hogy egyrészt mennyiben képviselnek irodalomtudományos, sőt bölcseleti álláspontokat, másrészt sorra vételükkel mennyiben dramatizálható az Eszmélet olvasása. Az Eszmélet hatástörténete minduntalan jelzi, hogy nemcsak József Attila életművében, de a magyar költészetben is különlegesen reprezentatív helyet foglal el ez a költemény. Ezt a különlegesen reprezentatív pozíciót Bókay Antal az Eszmélet talányosságában és középponti helyének nehezen meghatározhatóságában 113 látja. ..[A] hangsúlyos szerep egyértelmű, de kényelmetlenül kimondhatatlan, homályos centrumként jelentkezik.”114 Tverdota György, az Eszméletről szóló harmadik könyv szerzője a vers értelmezésére vonatkozó konszenzus hiányáról ejt szót, amelynek magyarázatát abban 112Kabdebó 2001. 113Vö. Bókay 2001, 158. 114Vo. 197