Odorics Ferenc: A struktúra hatalma és törékenysége - deKON-KÖNYVek 38. (Budapest, 2012)

A törékenység kegyelme

­ A FÜLKE-FÉNY LÉLEKÉNJE Énlétesítő retorikai stratégiák az Eszméletben Dolgozatomban alapvetően arra keresek választ, hogy a nyelv retorikai energiái miféle énlétesítő stratégiák működését te­szik lehetővé József Attila költeményében, és e stratégiák mi­féle szubjektumot hoznak létre. E kérdésfelvetéshez az Esz­mélet 1999 utáni recepciójának néhány meghatározó darabját hívom segítségül. Az időszakasz kezdőpontjának kijelölését az 1999 őszén, Miskolcon tartott „újraolvasó” konferencia112 - melyen három, az Eszmélettel relevánsan foglalkozó előadás is elhangzott - indokolja. A tárgyalandó tanulmányok kivá­lasztásánál szerepet játszott, hogy egyrészt mennyiben kép­viselnek irodalomtudományos, sőt bölcseleti álláspontokat, másrészt sorra vételükkel mennyiben dramatizálható az Esz­mélet olvasása. Az Eszmélet hatástörténete minduntalan jelzi, hogy nem­csak József Attila életművében, de a magyar költészetben is különlegesen reprezentatív helyet foglal el ez a költemény. Ezt a különlegesen reprezentatív pozíciót Bókay Antal az Eszmélet talányosságában és középponti helyének nehezen meghatározhatóságában 113 látja. ..[A] hangsúlyos szerep egy­értelmű, de kényelmetlenül kimondhatatlan, homályos cent­rumként jelentkezik.”114 Tverdota György, az Eszméletről szó­ló harmadik könyv szerzője a vers értelmezésére vonatkozó konszenzus hiányáról ejt szót, amelynek magyarázatát abban 112Kabdebó 2001. 113Vö. Bókay 2001, 158. 114Vo.­­ 197

Next