Odorics Ferenc - Ármeán Otília (szerk.): Határon - deKON-KÖNYVek 24. (Kolozsvár - Szeged, 2002)
Lőrincz Csongor: Az emlékezet mint szöveg
tőségét fenntartó - József Attila-verseknek még nem volt a birtokában: ez a mozzanat a nyelvi történés alapvetően jövőből való folytonos - nem „kezdeti”, illetve „bevégző”, vagyis nem fázisszerű - létrejövésére vonatkozik. Megértés, önmegértés és temporalitás - az esztétikai kommunikációban ezek legalább annyira összetartoznak, mint (előzetes) megértés, értelmezés és applikáció hármassága az általános hermeneutikában. JEGYZETEK 1 Szabolcsi Miklós: „Kemény a menny". József Attila élete és pályája. 1927-1930. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1992. 514. o. 2 Kulcsár Szabó Ernő: Az újraértés küszöbén (Szabolcsi Miklós: Kemény a menny). Irodalomtörténet, 1996/1-2. 254. o. 3 így például a Mióta elmenetél a posztromantikus „halálvágy helyett a szubjektum időbeli végességének negatív tapasztalatával” szembesíti beszélőjét. Vö. H. Nagy Péter: A Biológia esélyei (Szabolcsi Miklós: Kemény a menny). Literatura, 1996/1. 91. o. 4 Szabolcsi: i. m. 474. o. 5 József Attila: Tanulmányok és cikkek 1923-1930. Szövegek. Budapest, Osiris, 1995. 6 Amelynek egyébként nincs nyoma az Esztétikai töredékek mégoly gazdagon dokumentált magyarázataiban. József Attila: Tanulmányok és cikkek 1923- 1930. Magyarázatok. írta: Tverdota György. Budapest, Osiris, 1995. 7 József Attila: Tanulmányok és cikkek 1923-1930. Szövegek. 113-119. o., itt: 114. o. 8 I. m. 82. o. (Az ember...) kezdetű töredék második részében. 9 A Felirathoz vö. Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc. Budapest, Gondolat, 1985. 78-80. p. 10 A személytelenséget erősítheti, hogy a Háló változata, a (Tájvers-töredékek) Ragyog az ég... kezdetű darabja „leíró” jellegéből is fakadóan teljességgel nélkülöz az énre vonatkozó bármilyen grammatikai jelzést. A Háló ekképp a „tájvers” műfajának megújításaként is értelmezhető. 11 Hans Blumenberg: Aspekte der Epochenschwelle. Cusaner und Nolaner. Frankfurt a. M., Suhrkamp, 21982. 17. o. 12 Vö. Michel Foucault: Die Ordnung der Dinge. Ford. Ulrich Koppen. Frankfurt a. M., Suhrkamp, 1974. 407. o. 13 Vö. Molnár Gábor Tamás: A modernség mint allegória és mint megszólítás (kézirat). 14 Kulcsár Szabó Ernő: Esterházy Péter. Pozsony, Kalligram, 1996. 185. o. Eme feltételek a szövegbeli „hang” létesítésében leginkább funkcionális szerepet játszó megteremtéséhez valószínűleg Szabó Lőrinc Tücsökzenére jutott a legközelebb a magyar modernségben. Arra, hogy a líra nyelvének efféle kettős - vagy akár plurális - citációs telítettsége korántsem magától értetődő .