Pasqualetti Ilona: Balogvilág. Riportregény - Magyarország felfedezése (Budapest, 2017)

Tímártól Törökbálintig

Bedobtak a mélykútba. A Dzsumbulból járt óvodásokat, iskolásokat nem szerették a magyar gyerekek. A Kén utcába jártak... evés-, beszéd-, viselkedés-, öltözködési problémák. Ezek mind voltak. Meg volt ott más is. Erre készítettem a koncepciót. Minden szerepelt benne. Felkészíteni őket. Behoztuk a kerü­letbe a nulladik osztályt, mert a gyerekek egy része el volt maradva. A Mes­ter 67.-ben, a József Attila iskolában, Anna még a Dóra is odajárt, meg a Lotti is, és az nagyon jó volt az a nulladik osztály, mert aztán nagyon jó tanulók lettek. Jól beilleszkedtek. Ehhez kaptunk pénzt. Sőt, ezek a minisztériumtól is kaptak, csak nem mondták, mert lenyúltak belőle egy jó pár milliót, vagy akár többet is. Meglett a Dzsumbulban az óvoda, a rendelő, iskola újítva nekik. Ez nem volt semmi. A másik pénzből mentorokat szereztem, akik már elvégezték a gimnáziumot, mint cigány fiatalok. S ezekkel a mentorokkal mentek táborozni. Kulturális programokat csináltak. Még állatkertbe elvittük a rászorultakat. Tehát minden olyan dolog, amiből kimaradtak, nem jut­hattak el. A szülő a pénzéből nem tudja befizetni. Bábszínház, cirkusz, ebből a pénzből már korrepetáltunk is, fogadtunk föl tanárokat, különféle beilleszkedéseket, tehát: beszédkultúra, evéskultúra, öltözködési kultúra. Ezekre kértünk föl szakembereket. A romakoncepció ez tőlem származik, s azóta szerintem már használ­ják nagyon régóta, most már a főváros is, meg szerintem országosan is, Farkas Flóriék tulajdonképpen lenyúltak tőlem. Először helyileg csináltam egy koncepciót, akik a Dzsumbulban éltek majd budapestit, utána ki­terjesztettük országosra is. Azokkal csináltam interjút, akik megbélyegzett helyen laktak, mint a Dzsumbul. Ferencvárosban sok a roma. VIII—IX. kerület, tele van. Persze tele van a X. kerület is. Gát utca, Dandár utca... Ott is, Balázs Béla, Viola... X. kerületben ott a Hős utca, a XI.-ben az An­dor utca... IV. kerület Újpalota, Angyalföldön is vannak, s már a XV. ke­rületre is kiterjed, tehát, Budapesten felkutattam, ahol több cigány lakik még. Felvettem velük a kapcsolatot, csináltam egy interjút, hogy mire len­ne szükségük az életben. Hogyan szakadtak el onnan, ahol laktak. Miért jöttek el onnan, kb. hány gyerek lehet egy családban, alapjáratban. Persze ez a képviselőknek jó volt, hogy valamit mutassanak a cigányságról, hogy mit tudnak ők, így mindjárt megszavaztak 50 milliót. Ennek híre ment, hogy a romakérdésre mennyit adnak, s akkor a főváros is megtuolta őket. Meg akartak buktatni, mindezek után is. Nagyon rám voltak szállva, hogy honnan a francból tudhatok ennyit. Mikor csak egy festő szakmám van. Úgy, hogy könyvtárakba jártam nagyon sokat, s utánaolvastam. Ta­nulmányokat, interjúkat készítettem. Nagyon nagy volt a rálátásom. Az utolsó kis cigánygyerek véleményét is meghallgattam. Milyen az apjával ?

Next