Rózsa Mária: Közfényt gyarapítni. Beimel József és Kozma Vazul pesti nyomdájának története és nyomtatványai - Nemzeti téka (Budapest, 2012)
Pest város kulturális életének, valamint a 19. századi magyar nyomdászat történetének fontos résztvevője volt az 1830-tól 1864-ig, kezdetben csak Beimel József által, majd 1844-től társtulajdonosával, Kozma Vazullal közösen működtetett nyomda. Fennállása során számtalan szakmai és társadalmi szervezettel alakított ki gyümölcsöző munkakapcsolatot, stabil visszatérő megrendelői is voltak. Egyebek mellett a nyomdából kerültek ki Petőfi „Versek” (1845) és „Cipruslombok Etelke sírjáról” (1845) című kötetei, Tompa Mihály népregéi és népmondái (1846), Vachot Imre „Költő és király” című vígjátéka (1846), Vachott Sándor versei (1846), Szigligeti Ede „Öszszes színművei” (1846-48), továbbá a könyvészeti ritkaságszámba menő „Petőfi összes költeményei” (1847) és olyan jelentős tudományos munkák is, mint Fényes Elektől „Magyarország leírása” (1847). A jelen munka célja, hogy a nyomda történetét, tevékenységét a szakirodalom és a meglévő dokumentumok felhasználásával bemutassa. A rövid történeti áttekintéshez kapcsolódik a nyomdában nyomtatott könyveknek, periodikumoknak, színlapoknak és kisnyomtatványoknak a teljesség igényével összeállított bibliográfiája. A Beimel-Kozma-nyomda meglehetősen hányatott története ellenére 34 éven át jelen volt a magyar nyomdászat történetében, így históriája, nyomtatványainak bibliográfiája fontos kordokumentumnak tekinthető.