Sebes Anna: Emberállat (Budapest, 2008)
Első rész: Az emberi család kialakulásának biológiai-történeti előfeltételei
TÁRSAS KAPCSOLATOK A család - ugyanúgy, mint később a többi általunk választott csoport - referencia-csoport, azonban kitüntetett referenciacsoport. Ezt a többihez képest kitüntetett szerepet maga a benne élő egyén is tulajdonítja a családnak, és többnyire túlzott értékekkel ruházza fel. A családban ez még hangsúlyosabban így van. A családtagok a későbbiek során is sokszor eltúlozzák egymás külső és belső tulajdonságait. Maguk a kisgyerekek egészen a kamaszkorig - vagy olykor tovább is - szintén úgy vélik, hogy szüleikkiegyensúlyozott családi viszonyokat feltételezve) ideális, hibátlan emberek, de legalábbis mindenki másnál jobbak.11 A kamaszkorig - amikor bizonyos családi értékeket kezd kétségbe vonni - a család értékrendszere és eszmerendszere az egyén számára magától értődő kognitív tartalmak, olyannyira, hogy ezen evidenciák alapján értékel más értékeket, eszméket, a belőlük következő eseményeket. A család mind társas-biológiai csoportként, mind társadalmi intézményként adaptációs képessége folytán fejti ki hatását. A család tagjai nem tudatos módon igyekeznek létrehozni, illetve fenntartani azt, amit úgy nevezhetünk, hogy „családi homeosztázia”, amelynek célja a család megőrzésének és kontinuitásának biztosítása annak érdekében, hogy a bennük élő tagok a lehető legoptimálisabb módon tudjanak alkalmazkodni társas környezetükhöz. Úgy is felfoghatjuk a családot, mint olyan entitást, amely folytonos kapcsolatban áll azzal, ami saját struktúráján belül, valamint az egyes családtagokon belül, illetve a családon kívüli társadalomban történik. Maga a család nem azonos csupán az őt alkotó tagokkal, de nem is pusztán elszenvedője a társadalmi „külső” környezeti hatásoknak, hanem egyidejűleg elkülönülő és integrálódó sajátos „biológiai-társas struktúra”. A könyv további részében az állatvilágban lévő és az emberek közötti konfliktusokat, illetve a konfliktusok megoldási módjait elemzeni. A csoportban élő emlősállatoknál, ahogyan az emberi családban, a csoportban való túlélés feltétele a konfliktusok megoldása a tagok között a dinamikus egyensúly fenntartása érdekében. Az általam használt kategóriák a családban zajló történések és folyamatok okai, egyszersmind következményei, és csupán az elemzés kedvéért fogom ezeket különválasztva tárgyalni, mivel az egy időben történő eseményeket csak időrendi sorrendben lehetséges elemezni. Minden élőlények által alkotott, biológiai-társas csoportot, miközben életük zajlik, mindig valamiféle dinamikus egyensúly jellemez. Minden tevékenységükkel, minden kapcsolatukkal ezt az egyensúlyt próbálják a családtagok - vagy bármely állatcsoport tagjai - létrehozni, illetve fenntartani. A családban a dinamikus egyensúly nem tudatos implicit célja a csoport vagy a család viszonylagos stabilitásához szükséges kohézió kialakítása. 11 Példa erre Kun Miklósnak egy 1999 augusztusában, a Kossuth rádióban elhangzott interjúja, amelyben korábbi szovjet vezetőit (Molotov, Hruscsov, Sztálin stb.) családtagjaival készült interjúiról beszélt. Elmondta, hogy e családtagok mindegyike úgy kezdte a vele készült interjút, hogy: „A többiek szülei bűnösök, szörnyű dolgokat követtek el, de nem az én szüleim.”