Sebes Anna: Emberállat (Budapest, 2008)
Második rész: Konfliktusok
II. KONFLIKTUSOK népeknél az egymást kiegészítő feladatok nagyobb egyenlőséget biztosítottak. Ahogyan a populációk létszáma egyre nő, úgy merül fel annak szükséglete, hogy e nagy létszámú csoport táplálását magok elvetésével és így a növények szándékos szaporításával oldják meg. Mintegy 9000 ezer évvel ezelőtt egyszerre jelent meg több területen is, az Eufrátesz körül, Közel-Keleten, Indiában, Új-Guineában, Kínában a növénytermesztés. A földművelés több embert volt képes táplálékkal ellátni, ennek következtében az emberiség létszáma 10000-re emelkedett, mely folyamat még több élelmiszer termelését vonta maga után. Körülbelül az állattenyésztés erre az időszakra tehető. Mintegy 6000 évvel ezelőttre tehető a földművesek, parasztok megjelenése, akik olyan falvakban laktak, ahol mindenki mindenkit ismert, a termelők egyre jobban függnek egymástól, kialakul egy hierarchikusabb társadalom, a társadalmi piramis csúcsán egy irányító elit alakul ki. Kezdetben a vezetőnek csak tekintélye volt, de hatalma még nem volt örökletes. Azokat a férfiakat választották vezetőnek, akik ügyesebbek voltak másoknál, igazságosabban osztották szét a felhalmozódó javakat, a felmerülő viszályokban, konfliktusokban pedig döntőbíróként jártak el. E társadalmakban a földműveléssel, pontosabban az eke használatával a nők alávetettsége is általános szabállyá vált. Ennek a változásnak a hátterében az a történelmi fordulat áll, hogy kialakultak az agrártársadalmak, kialakult a mezőgazdaság, és szükség volt egy központi hatalomra, amely a hierarchikusan szervezett „emberi munkagépeket” irányítani volt képes. Az addig nomád földműves most már kénytelen volt letelepedni, mivel a földek művelése nem tette lehetővé a populációk szabad vándorlását. Az ilyen típusú termelőmunkának elengedhetetlen feltétele az eke, ami teljesen felborítja az addigi egyenlőbb viszonyokat azáltal, hogy kialakul a nemek közötti munkamegosztás. Ez pedig évszázadokra megváltoztatja a nőkkel szembeni viselkedésmódot. Ahhoz, hogy az ekét használni tudják, férfierőre volt szükség. Amikor a férfi még csak vadász volt, részben ő is hozzájárult a család mindennapi szükségleteinek kielégítéséhez. Amikor azonban földművessé vált, munkája nélkülözhetetlenné tette őt a család fennmaradásában. A nők korábban olyan feladatokat láttak el, mint a gyomlálás, a növénygyűjtés, az étel elkészítése. Attól a pillanattól fogva, amikor az agrármunka határozza meg az emberek létét, a főszerep a férfinak jut. Ezzel párhuzamosan pedig a nőt a férfinél alacsonyabb rangúnak tekintik. Az ekehasználat elterjedésével és a falvak kialakulásával a letelepedett csoportok politikai szervezete is egyre bonyolultabbá és egyre hierarchikusabbá vált. A falvak egyre nagyobb számban terjednek el, a lakosok népsűrűsége nő, az emberek igyekeznek javaikat megvédeni, sőt tovább gyarapítani, ha erre módjuk van. Megszilárdul a férfiak hatalma a nők felett, mivel gazdasági szerepüknél fogva közülük és nem a nők közül kerülnek ki a földek művelői, az agrármunkákat megszervező vezetők, illetve a földeket védelmező katonák. Ebben a korban, mintegy kilenc-tízezer évvel ezelőtt jelennek meg a vezetők (vezérek) és a rendek, ezzel pedig a társadalmi rétegződés.