Stemler Ágnes: Források és hagyományképek - Bibliotheca scientiae & artis (Budapest, 2014)
Nagy Györgyi: Apponyi Sándor kapcsolata hazai és külföldi antikváriumokkal
ben, illetve a Bond Streeten dolgozott 1885-ig. Üzletében számos illuminált zsoltároskönyv és ősnyomtatvány bújt meg a polcokon. De a különlegességek mellett kínálata tematikusan is sokrétű volt: az egyes megyék történetétől az ornitológián, nyomdászaton, irodalmon át egészen a földrajztudományig terjedt. Thomas Beet szinte minden fontos árverésen megjelent. Miközben üzlete a könyvbarátok egyfajta zarándokhelyévé vált, gyakran érte az a különleges megtiszteltetés, hogy régi könyveket ajánlhatott a királynő, a walesi herceg és a királyi család többi tagjának figyelmébe. Mivel hirdetésében azt ígérte, hogy a könyvekért készpénzzel fizet, és a távolság sem volt számára probléma, üzletei nagy népszerűségnek örvendtek.35 Antikváriumi összeköttetések Németországban Apponyi egyetemi éveit Münchenben töltötte, ez idő tájt járhatott Lipcsében is. Valószínűleg itt bukkant Theodor Oswald Weigel antikváriumára, ugyanis néhány könyvében megtalálható a régikönyv-kereskedő címét tartalmazó pecsét. Georg Werhner királyi tanácsos Von den Wunderbarlichen Wassern in Hungern című munkája az egyik olyan könyv, amely Lipcsében került Apponyihoz.36 Szerzője bemutatja a történelmi Magyarország - főként a Szepesség és Liptó környékének - forrásait, fürdőit, valamint egy fametszetet is közöl a szlovéniai Cerknica-tóról.37 Egy másik, Weigelnél vásárolt műben a Corona duodecim caesarum ex augustissima domo Austriacában címével ellentétben tizennégy Habsburg uralkodó metszetes portréábrázolása található latin, görög és héber nyelvű magasztaló költeményekkel.38 Az említett könyvárus kereskedői vignettája található abban a kötetben is, amely Jacobus Bongarsius barátaihoz szóló leveleit tartalmazza.39 A levelekben olvashatunk többek közt a Bocskai-felkelésről is. Szintén Weigelnél jutott Apponyi a bibliofil kijevi püspök, Józef Andrzej Zaluski, Programma litterarium, ob exemplarium raritatem című monográfiájához,40 amely az Országos Széchényi Könyvtár törzsállományába került, mivel nem a Hungarica-könyvtárba tartozik. A lipcsei antikváriusról tudjuk, hogy már apja, Johann August Gottlob Weigel (1773— 1846) is kiadó, könyvkereskedő és antikvárius volt, aki aukciókat is vezetett. 1795-ben alapította meg antikváriumát az Universitätsstrasse 18-ban.41 Vállalata a klasszika-filológiára specializálódott, és a szövegek megjelentetésére kiadót is létrehozott. 1797-ben holland mintára aukciósházat alapított, amely rendkívül sikeres volt. 1839-ben fia, Oswald vette át az üzletet, és világszerte ismertté tette T. O. Weigel néven. Ebben közrejátszott az illuminált kéziratok és miniatúrák iránti gyűjtőszenvedélye is. Az antikvárium mellett a kiadót is fejlesztette, és értékes munkák hasonmását jelentette meg. Az apa halála után fia, Felix Oswald Weigel (1848-1905) vitte tovább a vállalatot 1888-ig.42 A sikeresebb kiadóházat ekkor átvette Christian Hermann Tauchnitz, ő 1895-től saját neve alatt működtette az antikváriumot és az aukciósházat is. Egy másik lipcsei antikvárium, az Otto’sche Buchhandlung pecsétjét tartalmazza a spanyolból olaszra fordított lovagregény, a Dell’historia di Valeriano d’Ungaria.43 Friedrich Wilhelm Otto 1830-ban vásárolta meg Franz Maring özvegyétől a könyvkereskedését.44 160 FORRÁSOK ÉS HAGYOMÁNYKÉPEK