Szabadfalvi József: A cselekvőségi elmélettől az újrealizmusig - Gondolat - Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának kiadványai 1. (Budapest, 2004)
Viszony az elődökhöz
A CSELEKVŐSÉGI ELMÉLETTŐL AZ ÚJREALIZMUSIGget. Kétségtelen, hogy ez a hivatalos ideológia fellépett a marxista politikai és jogi nézetekkel szemben.”53 Mindezeket Papp szerint Moór jogbölcseletében, illetve egyéb tárgyú írásaiban híven szolgálta, s „kizárólag saját osztálya, vagyis az általa képviselt feudális-nagytőkés osztály” érdekeit szem előtt tartva törekedett arra, hogy „ideológiailag félrevezesse az általa tanított jogász értelmiséget”. Hasonlóan „mélyenszántó” osztályharcos megállapításokat olvashatunk Horváth Barna kapcsán is. Az egykori, nemzetközileg elismert szegedi professzor szintén „megkapja” a neki járó értékelést: „Horváth Barna jogelméleti felfogása elég tarka, ugyanis sok idegen forrásból alkotta meg ún. szinoptikus elméletét. Alapvetően Horváth jogelméletét is befolyásolták a klerikális nézetek, a fasiszta nézetek, valamint a világállamot hirdető különböző elmélkedések. Ő is az idealista elméletet tette magáévá... munkáiban mindent relativizál, vagyis munkáiból hiányzik az egyértelműen határozott állásfoglalás.”54 Később a szerző fejtegetéseiből kiderül, hogy dicsőítette a fasiszta politikai és jogi gondolkodókat, majd 1943-ban „hátat fordított” megelőző nézeteinek - „abban az időben, amikor már szertefoszlottak a hitleristák győzelmi esélyei” -, és az angolszász pragmatista irányzatok felé fordult. Végül olvasható a mindent elsöprő verdikt, mely végérvényesen a „helyére teszi” az életművet: „Általában megállapítható - írja Papp -, hogy Horváth Barna nézetei, mind a politikai, mind pedig a jogi nézetei egyaránt mutatják a burzsoá politikai és jogi nézetek bomlását, felelőtlenségét, szenzációéhségét. Horváth Barna ugyanis munkájában eltussolja az állam és jog valódi lényegét és szerepét a társadalomban.”55 A szerző stílusa, gondolatfűzési „nehézségei” - a marxista kategóriák végtelenül leegyszerűsített értelmű alkalmazása - méltatlan eredményre vezettek. A korabeli „hivatalos” álláspontot megerősítendő a „felszabadulás” harmincadik évfordulóján, 1975-ben Szabó Imre - a kor szokásainak megfelelően, hasonlóan más tudományterületek reprezentánsaihoz - Az állam- és jogelmélet harminc éve Magyarországon címmel közölt tanulmányt a Jogtudományi Közlöny hasábjain. Mint a korszak első számú jogtudósa az „új magyar állam- és jogelmélet” elmúlt harminc évének „viharos fejlődééséről” ír, mely szembefordult az „elvont” és „spekulatív” jellegű burzsoá jogfilozófiával. Az „előző korszakot” - utalva a két háború közötti évtizedekre - elsősorban az újkantianizmus jellemezte, melynek hazai képviselőivel már megtörtént a „következetes leszámolás”.56 a „frontális” harc első szakaszát a szerző 1945 és 1949 közé teszi, melyben elméleti küzdelem zajlott a „régi, polgári” és az „új, marxista-leninista” felfogás nyílt megváltói között: „A burzsoá irányok képviselői megelégedtek a régi, hagyományos tételek ismétlésével, s meg sem kísérelték annak az útnak elméletileg akár csak a jelzését, ami a magyar állam. Papp Ignác: Fejezetek a politikai és jogi gondolkodás történetéből (1924-1950) Acta Universitatis Szegedinensis de Attila József Nominatae. Acta Juridica et Politica. Tom. XXI. Fase. 3. Szeged, 1974. Szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 59. o. 54 Uo. 61.o. 55 Uo. 62. o. 56 Szabó Imre: Az állam- és jogelmélet harminc éve Magyarországon. Jogtudományi Közlöny, XXX. új évfolyam (1975), 3-4. sz. 129. o.