Szabó G. Zoltán: Kölcsey Ferenc könyvtára és olvasmányai - Nemzeti téka (Budapest, 2009)
Kölcsey Ferencet mint a nemzeti Hymnus költőjét tartjuk számon, kevésbé köztudott azonban, hogy kora egyik, ha nem a legműveltebb embere volt, jelentős egyéb költeményein kívül a tudományos igényű irodalomkritika megteremtője a magyar irodalomban, s a későbbi politikusi munkásságát is hatalmas állambölcseleti, történetfilozófiai irodalom ismerete jellemzi. Érthető a nem pusztán filológusi igény, hogy ennek a kivételes műveltségnek hátterét, irodalmi, szakirodalmi alapját megismerjük, hiszen enélkül az életmű teljes értékű ismerete nehezen képzelhető el. Szerencsére Kölcsey könyvhagyatéka még 1867-ben a Nemzeti Múzeum gyűjteményébe, a későbbi Országos Széchényi Könyvtár állományába került, amely alkalommal elkészült a ma a könyvtár kézirattárában őrzött hagyatéki könyvjegyzék is. Ez azért fontos, mert a bekerült könyvanyag szétosztódott az állomány egészébe, s ma már e jegyzék nélkül nem azonosítható. Csakhogy ez a jegyzék pusztán a mű azonosításához szükséges adatokat (szerző, cím, kötetszám) tartalmazza, ami érthető, mert ott voltak mellette a konkrét példányok. Hosszas kutatómunkával sikerült a Széchényi Könyvtár hatalmas állományából a jegyzék alapján az eredeti Kölcsey tulajdonlotta példányok jelentős részét azonosítani, mely nemcsak a hiteles szövegkiadás fellelését jelentette, hanem ily módon a költő értékes bejegyzései is előkerültek. Tehát ez a kötet tartalmazza a kutatás alapjául szolgáló könyvjegyzéket, s ezzel párhuzamosan az egyes tételeknek megfeleltethető, vagy a legnagyobb valószínűséggel azonosítható kiadványok pontos címleírását az alkalmanként szükséges jegyzetekkel. Miután a könyvtárjegyzék ismerete alapján nyilvánvalóvá vált, hogy ez az állomány nem fedi teljesen a Kölcsey által ismert és hivatkozott művek egészét, a bevezető tanulmány tartalmazza azoknak a munkáknak az adatait is, melyek megbízható ismeretére az életmű alapján következtethetünk.