Szalai Anna: Hagyománymentés és útkeresés. Zsidó vonatkozású magyar regények (Budapest, 2018)
Hagyománymentő irodalom
HAGYOMÁNYMENtŐ IRODALOMmal, és sohasem lehettek vértanúi annak az eszmének, amelyből én élek.” Ezek a sorok körülfogják a Fényes Samut ábrázoló, zsidós vonásait hangsúlyozó rajzot. A karikatúra-portré zakójának jobb oldalán Dávid-csillag díszeleg.416 A Nagy Háborút először elkerülhetetlen adottságnak tartja, utólag érez lelkifurdalást, és bírálja korábbi szemléletét. A forradalmakban nem vállal szerepet, csak korábbi népművelő munkáját folytatja, parasztagitátorokat képez, a Tanácsköztársaság bukása szakítja félbe a tanfolyamokat. Bebörtönzik, majd szabadon engedik, a Prónay-különítmény fogja el újra, de Bécsbe menekül. Megkezdődik emigránsélete. A lámpással embert kereső Diogenészről kapta a nevét a bécsi magyar emigráció leghosszabb életű lapja, a kiadásában megjelenő Diogenes. Az irodalmi, művészeti, társadalmi, történelmi, természettudományos folyóirat, az új határokon kívül rekedt magyar olvasók független orgánumának első száma 1923. július 7-én jelenik meg, az utolsó 1927. szeptember 20-án.417 Munkatársai a bécsi emigráció tagjai, írók, költők,418 újságírók, művészek. A lapban aláírás nélkül megjelent cikkek minden bizonnyal az alapító-kiadó-szerkesztő-cikkíró Fényes Samu írásai. A Diogenes megszűnte után még egy folyóiratkísérletet tesz Bécsben, németül jelenik meg szerkesztésében a Das Wort419 című képes hetilap: „a kiengesztelés hangját szólaltatja meg, és a gyűlölet iszapjától igyekszik az osztályharcot mentesíteni. [...] Különben túlnyomólag szépirodalmi s művészeti és szórakoztató lesz a tartalma.”420 1933-tól Romániában él, Bukarestben adja ki az Új Magyarok című lapját (1933. október-1937. szeptember).421 Bécsben hunyt el 1937. augusztus 29-én. 416 [Név nélkül], Fényes Samu, Élet, 1910. december 18., 780. Dede Franciskának köszönöm a cikket. 417 „Vége! Hat és féliksz nyomja a vállam. A Diogenes tartotta pezsdülésben a szellemem. A felvilágosultságért sóvárgóknak nincs többé az utódállamokban olyan töredéke, mely hasonló vállalkozást lehetővé tehessen. Utolsó cikkét írom a Diogenesnek. Temetési hangulat fog el. Csak annyi adatott nekem, hogy magam parentálhassam el magam...” F. S., Búcsúszó, Diogenes, 1927. szeptember 20., 1-4. 418 József Attilával való kapcsolatáról lásd József Attila összes versei, Kritikai kiadás, szerk. Stoll Béla, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1984. 419 Wochenschrift über Alles für Alle, 1927-1928, Wien, Thalia kiadó, http://anno.onb. ac.at/info/wor_info.htm A lapba Fényes Samu S. Fényes és Lucentius álnéven ír, a kolofonban dr. Sámuel Fényes a főszerkesztő. 1927-ben nyolc szám jelent meg http://anno.onb. ac.at/cgi-content/anno-plus?aid=wor8cdatum=1927_size=45 1928-ban a kilencedik http:// anno.onb.ac.at/cgi-content/anno-plus?aid=worl datum= 1928/size=45 420 A Diogenes olvasóihoz, Diogenes, 1927. szeptember 20., 5-6. 421 „Érdekes színfoltja a 30-as évek közepének az utolsó romániai magyar emigráns folyóirat, a Fényes Samu szerkesztette Új Magyarok megjelenése Bukarestben.” Lásd Romániai