Szarka László - Osvát Anna (szerk.): Anyanyelv, oktatás. Közösségi nyelvhasználat - Kisebbségek Kelet-Közép-Európában 8. (Budapest, 2003)
Sándor Klára: Magyar nyelvélesztés? megyjegyzések a csángó beiskolázási kísérletről
kus egyház pedig egyszerűen kivonult a programból. Azóta az iskola igazgatónőjén múlik, van-e ereje és lehetősége összegyűjteni annyi pénzt az általa kezdeményezett alapítvány javára, hogy az Erdélyben tanuló csángó diákok étkezését és szállását fedezni lehessen belőle. A Magyarországra verbuvált csángó diákok ugyanilyen helyzetben voltak, ami egymás nem ismerését, a speciális programok hiányát, az előkészítetlenséget illeti. A magyarországi ösztöndíjak szétosztása ugyanúgy mellőzött minden szakmai szempontot (vagy bármilyen szempontot?), mint a fiatalabbak kiválasztása. Nem egyszer a kiválasztottak annak a kritériumnak ugyan megfeleltek, hogy magukat csángónak nevezték, anyanyelvük azonban a román volt, s ezenkívül egyáltalán nem (passzívan sem) ismertek csángó dialektusokat. Nekik hasznos lehetett az az egy év, amelyet a csángó ösztöndíjasok a Nemzetközi Előkészítő (majd Kodolányi János) Intézetben töltöttek (ahol a Magyarországon tanulni szándékozó külföldiek tanulnak magyarul). Azoknak viszont, akik első nyelvükként valamelyik csángó dialektust beszéltek, sem speciális program nem készült, sem annak érdekében nem tettek lépéseket, hogy a szokatlan szakmai-pedagógiai helyzetre a tanárok felkészülhessenek; erre az intézet részéről egyébként különösebb igény sem mutatkozott. Anyagilag, ha ez lehetséges, még rosszabb helyzetbe kerültek, mint az Erdélyben tanuló iskolások: a szó legszorosabb értelmében gettóba zárta őket a pénztelenség. Kaptak ugyan ösztöndíjat, de ebből ki kellett fizetniük a valóban kedvezményes szállás és az étkezés díját (valamint „kezelési költséget” is), és az így megmaradt pénz nagyjából arra volt elég, hogy 5-6 buszjegyet vegyenek maguknak, amivel a Budapest peremén álló kollégiumból mondjuk havi kétszer be tudtak menni a városba. Az akciót tehát nemcsak pedagógiailag, hanem még pénzügyileg sem tervezték meg, pedig ennek szükségessége akkor is nyilvánvaló, ha valami. A csángó gyerekek Erdélybe kerülésének történetéről, a tanításukkal kapcsolatos emberi, pedagógiai, gazdasági nehézségekről Borbáth Erzsébet, a csángó osztályokat működtető József Attila Általános Iskola igazgatónője tájékoztatott szívességét köszönöm. Köszönet illeti azokat a Csíkszeredai líceumi és szakközépiskolai tanárokat is, akik nevelői tapasztalataikat megosztották velem 1996 nyarán, a Nyelv- és Irodalomtanítás Társaság által szervezett Csángó hétvégén. Az erdélyi beiskolázás tapasztalatait összegzi Pálffy M. 1997-ben megjelent tanulmánya is. Az 1995/96-os tanévben pl. az előképzésben résztvevőknek az ösztöndíjukból havonta 350-500 Ft-juk maradt; a buszbérlet ára 1000 Ft fölött volt, a könyvtárak 600-700 Ft-nál kezdődtek, de többségük 1000 Ft fölé ment, ebből a pénz.