Szász Anna: Három pár női láb (Budapest, 2003)
Tartalom
szí természetességgel sajátítanak el. Fogni, szorítani, fordulni, felülni, felállni, járni, gügyögni, beszélni. Ők azok, akiket ezekre az alapvető életfunkciókra meg kell tanítani, hogy ne legyenek egész életükben másokra utalt tehetetlenek. Túlzás nélkül, élő halottak. Pető a tanításaiból nem írt le semmit. Ellenben híresek voltak azok az alkalmak, amikor a pácienseivel végzett gyakorlatait bemutatta, ezeket mindig lejegyezte valamelyik tanítványa. E jegyzetek alapján dolgoztak azután a munkatársai. De a Pető-módszer nemcsak a gyakorlatokból állt, hanem a gyerekek intézeti életmódjából, attól kezdve, hogy fapriccseken aludtak, és ott végezték a gyakorlataik egy részét, a konduktorok képzéséig, és a gyerekek speciális oktatásáig. Pető halála után a Doktornőt nevezték ki az intézet igazgatójává. Hári Mária hihetetlen energiával őrizte itthon és hirdette, főként külföldön, a komplex Pető-módszert. Pető zsenialitása abban is megmutatkozott, hogy a módszerhez hozzárendelte a feladatokat ellátó konduktorokat, akik a mozgássérült gyerekeknek egy személyben gondozói, gyógytornászai és tanítói. A módszerhez hozzátartozott, hogy a konduktorokat, többnyire érettségivel rendelkező fiatal nőket, a gyakorlati munka mellett képezték ki, így már eleve, a képzés kezdetén eldőlt, hogy erre a testet-lelket próbára tévő, rendkívül nehéz munkára alkalmasak-e. A Doktornő sem volt kényelmes főnök. Igényes volt, és talán merev. Ellenállt mindenféle újításnak, bármerről jött is. A nyolcvanas években az oktatás irányítói felajánlották, hogy a konduktorképzést főiskolai rangra emelik, ha hajlandó a munka és a képzés egyidejűségéről lemondani. Rejtély, miért szabták ezt feltételül. De bármennyire csábító volt is a főiskolai rang, a Doktornő nemet mondott. Éppígy nemet mondott a fiatalabb konduktorgeneráció újítási törekvéseinek. Hogy ebben igaza volt-e vagy sem, nem tudom megítélni. Azt tudom csak, hogy azokban a hazugságokkal, féligazságokkal, elhallgatásokkal terhes években az intézetben folyó munkának semmihez sem hasonlítható hitelessége és ethosza volt, az intézetnek olyan.