Széchy Éva (szerk.): Új felismerések és kihívások az ember formálásáról (Budapest, 2005)

I. A modern természet- és alkalmazott tudományok fejlődésének hatása a nevelésre

PSZICHOLÓGIAI MEGKÖZELÍTÉSSEL A FELNŐTTÉ VÁLÁS ÚTJÁN 115 Holott ők is erkölcsi infantilizmusban szenvednek, csak éppen a kamaszkor­ban rekedtek meg. Ismételjük: felnőtt az, akinek a szolidaritását nem a kapcsolatok formális elemei, hanem a történés erkölcsi tartalma határozza meg. Egyaránt tud szoli­dáris és támadó is lenni akár fölérendelt, akár mellérendelt vagy alárendelt kapcsolatok iránt. Az európai kultúra már évszázadok óta elszakadóban van a tiszta heteronó­­miától, s az autonómia felé tart. Az autonómia jellemzői. A viselkedés szabályait az interiorizált, sajáttá vált erkölcsi törvények hatá­rozzák meg. „Az én vezérem bensőmből vezérel!” - írja József Attila. A jó nem az engedelmességet jelenti, hanem azt, hogy összhangban cselek­szik saját meggyőződésével. A rossz nem az engedetlenség, hanem saját erkölcsi törvény megsértése. Kötelessége vizsgálni, hogy amit a hatalom követel tőle, az ésszerű-e és jogos-e. Ezért a belső szabadságért erkölcsi felelősséggel fizet. Ekkor már nemcsak az érdekli, hogy tetteihez mások mit szólnak, hanem mit szól ő maga. Ebből fejlődhetnek ki a nagy erkölcsi konfliktusok, bűntudatok, öngyűlöletek, néha egészen az öngyilkosságig. Ahhoz, hogy erkölcsileg felnőtt legyél, állandóan fejlesztened kell autonó­miádat, vállalva ennek összes kockázatát. Félt a kívülről irányítható, infantilis embertől, mert ő bármire felhasználható.

Next