Szigeti Péter: A jog létmódjai: normativitás – döntés – jogviszonyok és közhatalom. A jogi objektiváció társadalom és jogelmélete (Budapest, 2021)
I. TÁRSADALMI LÉT – TÖRTÉNETISÉG – ÉS A TÁRSADALMI FORMÁCIÓK SZEKULÁRIS ELMÉLETE
33 ellentmondása. Az abszolútum tehát nem egyetlen mozzanat, hanem két mozzanat feszültsége, ellentmondása. (Bár az ellentmondás, a contradictio túlzottan szemléletes, logicisztikus elnevezés, azonban itt eredendő ontológiai értelemmel bír: minden entitás lényege a benne rejlő feszültség, nem azonosság, ellentét.) Ily módon választ adtunk Heidegger klasszikus kérdésére: „Miért van egyáltalán létező és nem inkább semmi?” (Heidegger, 1995). Mert a kettő egymást úgy feltételezi, hogy ki is zárja. *** Ezért hát a filozófia művelője is megkerülhetetlenül a következő választás elé állítódik: a létnek vagy a semminek az álláspontjáról értelmezze a világot? A „vis-a-vis du rien” gondolati és kulturális rendszerek vízválasztója. A semmi álláspontjáról a mi kultúránkban is el lehet jutni a József Attila-i Reménytelenül élethelyzetéhez, amely pszichikai-érzelmi állapotot mutat meg. A semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szelíden s nézik, nézik a csillagok. A filozófia végigjárva a véges meghatározottságaitól megfosztott konkrét létezők útját érkezik el a semmihez. Az egzisztencialista Jean-Paul Sartre filozófiájában az individuum nyughatatlan szubjektivitása találja szembe magát a semmivel, a „lét fellazulásával” (décompression d’être), amit szabadsága kivívására használ. Az életfilozófia az élet átélésére összpontosít. Martin Heideggernél a semmivel való szembenézés a lelki szorongás létélményeként telepszik rá a modern emberre. A keleti filozófiák közül a buddhizmus pedig az emelkedett nyugalom, a teljes megvilágosodás Nirvánába történő elvágyódásaként fogja fel a lét és a semmi azonosságát. Hegel az azonosságban konkrét azonosságot és ellentmondást lát, hogy meginduljon a mozgás, a keletkezés, a változás dialektikája útján. A materialista felfogás a logikai úton levezetett lét kategóriát anyagi természetűnek fogja fel. A lét anyagisága az egyes szubjektumok tudatától függetlenül létező olyan objektív valóság, melynek a mozgás, a tér, az idő nélkülözhetetlen, szubsztanciális tulajdonsága. Szigeti József egy ízben William Blake híres epigrammájának tartalmilag kissé módosított fordításával tette szemléletessé az általános ontológia kiinduló tételét: „Bármit is tégy, a világ nem látomás, realitás, / mert létalapja az ellentmondás.” 1818 Eredetiben: „Do what you will, this world’s a fiction / And is made up of contradiction”: „Bármit is tégy, a világ látomás / Mert létalapja az ellentmondás”, ahol tehát a fordításban az ellentmondás – eltérően Blake-től – nem a fikció, hanem a valóság létalapjaként szerepeltetendő, filozófiai tartalomként.