Szilágyi János György: A tenger fölött. Írások ókori görög és itáliai kultúrákról (Budapest, 2011)
Antik irodalom Pannoniában
szem, hogy metaforikusan a politikai szabadságról szólt volna. Másfelől hogy szinte szükségképpen erről is szólt, azt igazolja Kőrizs kitűnő meglátása, utalása Vas István 1947-es polémiájára Szabó Árpád Kosztolányi-kritikájával; ez az irodalomban benne élő ember szeme. Ahogy az a következő fejezet is, Petri és Várady Szabolcs Horatiusáról, benne a fiatal Karinthy Gábor egy versének felfedezésével és a rosszkedv később kibontakoztatott motívumának első megjelenítésével. A „Horatius és Berzsenyi" című negyedik fejezetben elsősorban a filológusé a szó: pontosítások a Horatius-szöveg tökéletes ismeretében, főleg Onder Csaba kiadásához, megjegyzések Bécsy Ágnes Berzsenyi-monográfiájához. Az ötödik, „Horatius és Catullus" című fejezet kiemelkedő eredménye az otium horatiusi és catullusi fogalmának, értelmének, életükre és költészetükre vonatkoztatott jelentőségének elemzése. A szerelemfelfogás különbségének meghatározása meggyőző, de nem megy tovább az eddig tudottaknál, ahogy később az öregedő Horatiusnak a szerelemhez való viszonyáról írottak sem. Mint Kerényi Horatius-képében, Kőrizs munkájában is hullámhegyek váltakoznak hullámvölgyekkel. A Horatiusra vonatkozóan hullámvölgynek tekinthető három fejezetet egy hullámhegy követi: a „Vita »Horati«", ahol az idézőjel már figyelmeztet a disszertáció egyik legfontosabb mondanivalójára, a versek Horatiusáról szól. A fejezet az életrajz egyes részleteit - a teljességet józanul elhárítva - elemzi a Suetonius neve alatt fennmaradt Vita és a versek szövegei alapján, pontosabban azokból kiindulva. A költő venusiai származása kapcsán joggal utal feltűnő tájékozottságára a zsidó vallási szokásokkal kapcsolatban. Kár, hogy csak írott források alapján. A venosai múzeumban a város történetének tárgyi dokumentumait bemutató nagy kiállítás közepén ott láthatók a héber feliratok és zsidó kultikus tárgyak; a félsziget egyik legnagyobb zsidó közössége élt itt, két zsinagógájuk közül a másodikat nemrég kezdték el feltárni. A közösség tekintélye olyan nagy volt, hogy fontosabb ünnepeken Jeruzsálemből érkezett rabbi tartott istentiszteletet. A munka egyik legfontosabb, bár talán szerzője számára nem sokat mondó eredménye annak kimutatása, hogy Horatius apja, mint coactor, nem lehetett olyan szerény egzisztencia, mint általában feltételezik, és így fia taníttatása nem jelenthetett számára különösebb áldozatot. Joggal - bár talán nem elég erőteljesen - kérdőjelezi meg Williams újabb feltevését a költő samnis származásáról. Két következő pont a szerzőt filológus-ruhában jeleníti meg. A sokat tárgyalt Maecenas-epigramma harmadik sorának első szavát - számtalan javítási kísérlet után - vinosto-ra javítja, és az epigrammát úgy értelmezi, hogy Maecenas a Horatiusnál tett látogatásakor felszolgált rossz kor emléke ellenére saját gyomránál is jobban szereti költő barátját. Bravúros gondolatmenet, de nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy megjövendöljük: a cruxot egyetlen új kiadásban sem fogja az új emendatio helyettesíteni. Mindenesetre tanúsága a szerző vonzalmának a kor-témához. Kevésbé kalandos a másik szövegjavítási kísérlet, egy Suetoniusnál idézett Augustus-levél ujjának erre változtatása, de nem tűnik szükségesnek ahhoz, hogy a mondatnak a szerzőtől feltételezett értelme elfogadható legyen, a sokszorosan megkérdőjelezett szöveg ugyanis jól érthető a változtatás nélkül is: „könyved, bármilyen soványka is, tetszik, mert ellened szól", vagy: „mint olyan, ami ellened szól". 194 ANTIK IRODALOM PANNÓNIÁBAN