Szilágyi János György: A tenger fölött. Írások ókori görög és itáliai kultúrákról (Budapest, 2011)
Antik irodalom Pannoniában
Gyűlölök és szeretek. Hogy miért teszem ezt, ugye kérded. Mit tudom én, így van: érezem és él e kín. A másik pedig, a LXXIII. verse, mint alább kitűnik, alapelvei miatt nevezetes a magyar Catullus-fordítások történetében: Ne tégy senkivel jót - ne higyj senkiről jót. Semmiért sincs hála - mit sem ér a jótett. Sőt még bánt is téged - sőt még árt is neked. Engem sem bánt senki jobban - ádázabban, mint akinek én egyedül - én egyetlen jóbarátja voltam. Szólni kell a kötetnek egy szándékán felüli, bár összeállításának vezető szempontjából önként adódó jelentőségéről is: az eddigi legjobb bevezetés Catullus magyar irodalmi recepciójának történetébe. Baltavári Jenő siralmas disszertációja (Catullus a magyar irodalomban. Léva, 1907) és Adamik Tamás másfél lapnyi áttekintése (Catullus versei. Auctores Latini XV. Budapest, 1971, 22-23) csak két felkiáltójel, amely a feladat létezésére és megoldatlanságára figyelmeztet. De a kötet megjelenése magában is jelzi a tárgy aktualitását, és szinte provokálja a kísérletet a költő hazai sorsának felvázolására. Ez persze aligha merül ki Catullus-idézetek vagyreminiszcenciák regisztrálásában, még csak nem is feltétlenül szükséges érintenie azokat, míg közvetlen forrásuk nem tisztázott. A történet - a 15. századi latinul író humanisták után - igazán csak a felvilágosodás korában folytatódik,s egy meglepően 2. Mint tényt természetesen érdemes számon tartani, de a fentiek értelmében csak periferikusan tartozik Catullus magyar irodalmi befogadásának, egyáltalán a költő hazai ismeretének történetébe néhány 17. századi fordítás egy-egy versének néhány soráról. Kérdéses, hogy a fordítók kezében volt-e valaha Catullus-kötet, vagy pedig idézetgyűjteményből ismerték a fordított sorokat, esetleg még úgy sem, hanem egy egészében lefordított műben már idézetként találták. Az előbbire példa Foktövi János váci prédikátor néhány sora (RMKT XVII. sz. 8, 172): Ne harcolt, jó leány, olyan vőlegénnyel igen te, Ne bánjad az atyád, az kinek ő maga ígért, Ő az atyád s az anyád, engedned kellene néki, Te szüzességed nem csak tied, része szüléké, Harmad része anyádé, más harmad része atyádé, Harmad része tied, ne harcolj két szüléd ellen, Mert mivel ők bírtak, adták veled öszveseiknek. (LX11. 60-66) a másikfajta Catullus-idézés példája Szentgyörgyi Gergely könyve: Elmélkedések az örökkévalóságról (Pozsony, 1643), amely Drexel Jeromos De aeternitate considerationes című művének fordítása, s ebben találta, ebből fordította le az alábbi sorokat (RMKT XVII. sz., 9, 635): A' Nap le mégyen, 's megfelelő. Mi életünkben nincs olly erő. Mert, ha egyszer föld alá száll, Örökké csak egy éjét hal. (V. 4-6) Ezek és nyilván még létező hasonlóak aligha tarthatók számon mint annak dokumentumai, hogy Catullusnak szerepe volt a magyar irodalomban. A vonatkozó adatokért Stoll Bélának tartozom hálás köszönettel. 206 ANTIK IRODALOM PANNÓNIÁBAN