Szitár Katalin: Hiány-jelek - Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Krúdy Gyula írásművészetéről - Universitas Pannonica 24. (Budapest, 2014)

A felejtés narratívája (Krúdí Gyula: Női arckép a kisvárosban)

A FELEJTÉS NARRATÍVÁJA (KRÚDY GYULA: NŐI ARCKÉP A KISVÁROSBAN) (Kosztolányi Dezső) A „gordonkahang”-tól a jelenlét hangjáig. A lírai próza kérdéséhez Krúdy Gyula írásmódját lírai prózaként határozta meg mind az egykorú kritika, mind az utókor. Különösen érvényes ez a Szindbád-novellákra.5z A líraiság fogalma, prózanyelvre alkalmaz­ható értelme azonban kevéssé definiálódott a befogadástörténet során. A Krúdy-próza értelemképző elvei közismerten összefüg­gésben állnak a szöveg magas fokú, szinte a versét megközelítő hangalaki szervezettségével. Ezt a sajátságát emelte ki Schöpflin Aladár, ráérezve a „gordonkahang” jellegadó intonációjára, erre vonatkoztak Ady, Márai, Jékely és mások megfigyelései.58 Kimon­ „Minden sornál elénk tolakodik egy érzés: az, hogy aki írta, költő.” 57 „Krúdy igazi lírikus.” (Szép Ernő: Szindbád = Nyugat, 1911. május 16.); „Elbeszélései mögött boldog monotonitással vonul a lírára, [...]” (Koszto­lányi Dezső: Krúdy Gyula = A Hét 1912. július 21.) 58 Ld. részletesen Csízi Katalin: Képiség és zenei értelem Krúdy Gyula pró­zaművészetében = Szó - elbeszélés - metafora. Műelemzések a XX. századi

Next