Szitár Katalin: Hiány-jelek - Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Krúdy Gyula írásművészetéről - Universitas Pannonica 24. (Budapest, 2014)
A felejtés narratívája (Krúdí Gyula: Női arckép a kisvárosban)
az 1890-es évek végétől erős Turgenyev-hatás jelentkezett Krúdynál.63 igaz, ez az irodalomtörténeti nézőpont is stílromantikust látott Turgenyevben, ennek okán tekintette az orosz írót Krúdy elődjének, s ez alapján definiálta a „líraiság” fogalmát. Turgenyev - elsősorban kései műveivel valóban a lírai próza kezdeményezője volt, sőt annak meghatározó modelljét alkotta meg. Legismertebb ilyen darabja a Látomások című prózapoéma. (E művet Katona Béla Krúdy-monográfiája nem említi.) Az orosz szerző titokelbeszélését Dosztojevszkij közölte először, s a művet azért tartotta különösen fontosnak, mert a próza radikális megújítását látta benne. Egy másfajta „realitás” közvetítő nyelvét ismerte fel ugyanis Turgenyevnél, azt a nyelvet, amelynek horizontja a racionalitás (paccyflOHHOcrb), sőt a tudat (co3Hanne) egészének a lehetőségein is túlmutat, s a jelenlétet mint „szorongó vágyakozást, sóvárgást” (maca) artikulálja. Dosztojevszkij nem egyszerűen egy új kifejezésmódot, hanem a prózanyelv egészen új koncepcióját látta meg Turgenyevnél - melyet számos ponton rokonnak ismert fel saját alkotásmódjával. Elbeszéléstechnikailag ez a „felcsendülő hangból” kiinduló elbeszélést jelenti: „»Pana írók közül talán mégis az oroszok álltak hozzá legközelebb. Ismert is szinte mindenkit, akit csak lefordítottak magyarra, de igazi kedvencei Puskin, Gogol és Turgenyev voltak.” (Katona Béla: Krúdy Gyula pályakezdése. Akadémiai Kiadó, Bp. 1971.64.) 63 Turgenyev-szövegeket idéznek a Tavaszi hullámok cím és az Egy vadász irataiból alcím Krúdynál. (Vö.: Katona Béla, i. m. 180.) Igaz ugyanakkor, hogy Katona Béla a tájélményhez, a szerelmi tematikához, a cselekménytelenség eljárásához, valamint Krúdy naturalizmusellenességéhez, bizonyos fokú romantika vágyához köti a Turgenyev iránti lelkesedést. (Ld. Katona Béla, i. m. 178-212.) Rámutat ugyanakkor, hogy „Az egyenletes, epikus hömpölygés helyét ez a lírai-zenei szerkesztés foglalta el Krúdy művészetében.” (1. m. 192.)