Takács Ferenc: Kapirgálókönyv (Budapest, 2017)
Ásatások
ASATASOK tudós keltett ugyan némi figyelmet 1958-ban, a munkástémájú elbeszéléseket 1959-ben SZOT-díjjal jutalmazták). Most egy csapásra országos híre támad, 1963-ban a maga méltányos viselkedésére immár ügyelő és, vita ide, vita oda, az „aki nincs ellenünk, velünk van”-elvet alkalmazó kultúrpolitikai hivatalosság jóvoltából József Attila-díjat kap. Ugyanennek az évnek az őszén a Tháliában játszani kezdik a Rozsdatemető színpadi változatát, s játsszák is sokáig, a színikritika és a színházlátogató közönség felkendezése közepette. A regénynek híre megy külföldön, idővel húsznál is több nyelvre fordítják le (ezt a rekordot majd csupán Márai könyve, A gyertyák csonkig égnek dönti meg évtizedekkel később). A hatvanas és hetvenes években Fejes Endre az időszak legismertebb szerzője. Tempósan publikál, újabb könyveit - közöttük a Jó estét nyár, jó estét szerelem című regényt (1969) és a Szerelemről bolond éjszakám, ezt a regénnyé oldott memoárfélét (1975) a kritika, immár automatikus üzemmódban működve, jól fogadja. Igaz, egyik könyv sem szól akkorát, mint a Rozsdatemető: marad a munkástematika, a kisembervilág, ennek önéletrajzi dimenzióival, őszintén, szépen, bár egyre kevesebb merész újdonsággal. Drámáit rendszeresen játsszák, közülük kiugrik a Józsefváros-élményt és alkotói keserveket pirandellósan önreflexív szerkezetbe foglaló kisremek, a Cserepes Margit házassága (1972), de tisztes, olykor emlékezetes televíziós feldolgozások készülnek más műveiből is, a Cserepes Margit házassága mellett például A mocsorgóból, a Jó estét nyár, jó estét szerelemből, az Elő Klárából, a Kéktiszta szerelemből és a Vigyokiból. Mindhiába: 1975-ben, amikor Kossuth-díjat kapott, már sejteni lehetett, hogy Fejes egykönyves író. Amúgy nagyjából ebben az időben lesz belőle, pontosabban a Rozsdatemetőből, egyetemi tananyag, gimnáziumi kötelező olvasmány, sőt érettségi tétel. Aztán talán részben éppen ennek a végső Gleichschaltungnak, Feljes államosításának az eredményeképpen - lassan megfordul a szél. Szerzőnk - először szinte észrevétlenül, később szinte kínosan feltűnő módon - a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójától kezdve egyre érdektelenebbé válik. Az újabb olvasónemzedékekhez már nemigen jut el a negyedszázaddal korábban megjelent Rozsdatemető, a legújabb magyar prózának a hetvenes években lezajló radikális poétikai elve.