Takács Ferenc: Kapirgálókönyv (Budapest, 2017)
Ásatások
EGY ELSÜLLYEDT SZERZŐ széléstechnikai újra-tájékozódásában, melyet Esterházy Péter 1979-es Termelési-regény (kissisregény)-e tett mintegy befejezett ténnyé, Fejes már nem kapott szerepet, sem használható ihletforrásként, sem ösztönző előképként. Hogy okkal vagy ok nélkül történt ez így, más kérdés. Mindenesetre az átrendeződő kánonból Fejes kirendeződött. Hozzájárult ehhez a rangvesztéshez az író elkedvetlenedése, munkakedvének megfogyatkozása is. 1977 és 1992 közötti könyvei nagyrészt újrakiadások, 1979 és 1989 között egyetlenegy könyve jelenik meg, igaz, ez új és eredeti mű, A fiú, akinek angyalarca volt című regény. Később, a kilencvenes években aztán közzétesz két elegyes kötetet. Ezek visszhangtalanok maradnak, ugyanúgy, mint utolsó eddig megjelent könyve, az életművéből készült „önválogatás” (Szabadlábon. A szerző válogatása életművéből, 1995) - és hát ennek az utóbbinak is már tizennégy éve. Közben a Rozsdatemető kikerült a tananyagból is, érettségi tételként sem szerepel többé. Ma ötvenes-hatvanas éveikben járnak azok, akiknek a regénye aznapi kortárs-élmény volt, ifjabb irodalmárok nemigen veszik kézbe a szerző könyveit, a fiatal pályakezdő írógeneráció tagjai, ha őszinték, bevallják, hogy nem ismerik Fejest, s nemigen látják okát, miért kellene elolvasniuk a Rozsdatemetőt. Akadni persze mindig akadtak, akik nem kívántak beletörődni Fejes irodalmi tetszhalálába. Magányos hangok voltak ezek: Spiró György ismételt felszólamlásai, egy-egy alkalmi cikk vagy szeretettől és emlékezéstől motivált színházi előadás (legutoljára 2000-ben, a József Attila Színház-beli Vonó Ignác). De igazából feltámasztani eddig sohasem sikerült a szerzőt. Mostanában viszont mintha történne valami. Novemberben kiváló irodalmárok tartottak - újraértékelő és feltámasztó célzattal - Rozsdatemető-ankétot a „Nyitott Műhely’’-ben, decemberben pedig, valószínűtlen fordulattal, Fejes Endre kapta az idei irodalmi Prima Primissima Díjat. Lássunk ebben valamiféle misztikus koincidenciát, az 1962—64-es Rozsdatemető-vita és a József Attila-díj sejtelmes időbeli pendant-ját? Ehhez persze nem árt visszakanyarodni ahhoz az immár kis híján ötven évvel ezelőtti polémiához. Részt vett benne mindenki, között