Takács Péter: Az államok rendszertana és tipológiája. Államelméleti elemzés - Florilegium 4. (Budapest, 2023)
I. RÉSZ BEVEZETŐ: ALAPFOGALMAK - 3. Rendszerek és változásaik: rendszerváltozások
I. rész ♦ Bevezető: alapfogalmak nak – mint mondták – „megünneplésére” került sor. Egy 2014-es újsághír szerint Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének évfordulójára „a kormány 300 milliós [300 millió forintból finanszírozott] szuperkoncerttel készül, az Ötvenhatosok terén a Scorpions és az Omega lép fel.” Azaz volt ott egy kis buli azok számára, akiknek éppen akkor, éppen ott bulizni volt kedvük egy újratemetés apropóján. A szuperkoncertek mint spektákulumok pár évig rendszeresek voltak az ilyen alkalomból, majd eltűntek: a 30. évfordulóra a Nagy Imrére történő hivatalos megemlékezéseket már elsodorta a történelem, megjelentek a történelemhamisítás elleni tiltakozások (mert hát megjelent történelemhamisítás), összezsugorodott az Ötvenhatosok tere, a korábbi Felvonulási tér, egy múzeummal körbeépítették az összefogni képes magyarságot is szimbolizálni kívánó 56-os emlékművet, és meghaltak az Omega együttes kulcsemberei. E szomorú szakaszt – bár az újratemetések fentebbi listája bővíthető volna 62 – azzal zárom, hogy szegény József Attilát a magyarok négyszer temették el: először Szárszón, ahol 1937-ben öngyilkos lett, aztán egy emlékbizottság javaslatára Budapesten, a Fiumei úti temető díszsírhelyén 1942-ben, majd ugyanott a Munkásmozgalmi Mauzóleum felé vezető díszsorban 1959-ben, s végül 1994-ben családi kezdeményezésre újra ott, ahol 1942 és 1959 között nyugodott. Amíg élt, szinte senki sem törődött vele, alig akadt segítője. Ez az eset is jól érzékelteti, hogy az újratemetés nem a halottnak, és sokszor nem is a rokonoknak szól, hanem egy politikai diskur beszédében Magyarország miniszterelnöke –, hogy 2010-ben valójában rendszerváltás történt. Húsz év alatt a második. Leváltottuk azt a politikai és gazdasági rendszert, amely a kommunizmus megdöntése után épült föl...” (vö. Magyar Nemzet Online, 2014. február 17.; http://mno.hu). Néhányan ezt már 2014-ben úgy értelmezték – utalva itt hozzá Bohumil Hrabal említett fordulatára –, hogy megérkezett a menetrend szerinti délutáni járat. Akik így gondolták, azoknak talán eszébe sem jutott, hogy az nem a „délutáni gyors” volt, hanem „a délelőtti személy”, ami azonban négy órát késett. A rendszerváltozásra történt utalás 2014-ben nem elszólás vagy elhamarkodott értékelés volt, hiszen négy évvel azelőtt, 2010. április 26-án (a 2010. évi országgyűlési választások második fordulójának estéjén) a miniszterelnök-jelölt ugyanígy gondolta: „Forradalom történt a szavazófülkékben... A magyarok rendszert buktattak, és új nemzetet alapítottak ... bebizonyították, hogy van értelme hinni a demokráciában, mert ilyen keretek között olyan változásokat tudunk hozni, amelyeket régen csak forradalmak után lehetett” (forrás: http://www.fidesz.hu). Pár nap múltán, 2010. május 6-án ez az értékelés egy ígérettel és programmal is kiegészült: „A mostani Országgyűlés más lesz, mint a korábbiak voltak, ez forradalmi Országgyűlés lesz” (vö.: hvg.hu). 62 Megemlítem még a népbíróság által 1946-ban háborús bűnösként életfogytiglani börtönre ítélt, majd a váci börtönben 1951-ben meghalt és jeltelen sírba temetett Hóman Bálintnak családi sírba történt 2001-es újratemetését. Ezt az tette emlékezetessé, hogy ami emberileg kezelhető lett volna (a család igénye), azt a politikai kontextus (a résztvevő notabilitások köre, majd a rehabilitáció, sőt szoborállítási törekvés) feleslegesen megbonyolította. A nemzeti kontextus miatt ugyancsak jegyzetben utalok itt a szovjet és a csehszovák hatóságok által börtönbe juttatott felvidéki Eszterházy Jánosra, akinek hamvait halálra ítélésének 70. és halálának 60. évfordulóján, 2017-ben temették el Alsóbodokon. Végül, utalásszerű említést érdemel Petőfi Sándor 2015-ös „újratemetése” is, már ha ez itt a használható kifejezés, hiszen arról a mögötte rejlő politikai és kultúrpolitikai kalandorság miatt talán jobb nem is beszélni. 56