Tóth László: A guillotine nyílása, avagy élet és irodalom. Széljegyzetek elszelelt napokhoz, évekhez 2003–2018 (Budapest, 2019)
A hatodik érzékszerv
A HATODIK ÉRZÉKSZERV Mint ahogy iskolázatlan nagyapám és nagyanyám lelkében is történt. Akik a költészettel együtt voltak művelt emberek mindketten. S mert a költészettel együtt voltak művelt emberek, szerencsés emberek is voltak egyidejűleg. Mint ahogy szerencsések lehetnénk, mi, magyarok is, akik 1964 óta külön is megünnepelhetjük évről évre költészetünk napját. Méghozzá minden év április 11-én, József Attila születésnapján. Ámde ez a nap nemcsak József Attila születésnapja, hanem Márai Sándoré is. (Akit bár regényeiért, naplóiért, prózájáért ünnepel a világ, költőnek sem volt utolsó – a magyar költészet ritka nagy teljesítményének, páratlan pillanatának tartom például az ő 1945-ös kötetét, a Verses Könyvet.) Ezért és április 11-én minden évben kettős ünnepet tartok: egy hivatalosat és egy nem hivatalosat – József Attila születésnapján a Magyar Költészet Napját, Márai Sándorén pedig a Magyar Irodalom Napját. S ha már itt vagyok, hadd illesszek ide, a végére, egy jellemző esetet a mai magyar(országi) politika tudati hasadtságára, műveletlenségére. Jelesül a botrányt, hogy két esztendővel ezelőtt, 2010. április 11-re – József Attila és Márai Sándor születésnapjára, azaz – a Költészet (és az Irodalom) Napjára rászervezte önmagát, illetve az országgyűlési választásokat. A műveletlenségnek, a tapintat hiányának, az önmagával eltelt delytnek a diadala volt ez a műveltség, az életmentő műtétekre alkalmas vers, a lelket tápláló költészet és az emberi minőséget szabályozó transzcendencia fölött. Bár, végül is, szerencsére a legharsányabb politikai csatazaj sem tudta teljesen elnyomni a háttérben csendes -ként dudorászó verset, dalt. Sőt, ma, két év múltán, már nem is emlékszem e nap választási jelszavaira. Csak a dalra, a versre. Mert a magam választását azon a napon azért én is megtartottam. Bezárkóztam a könyvtárszobámba, és levettem a polcaimról néhány verseskönyvet. A Verses Könyvet is például. Mert én a verssel – s a versre – szavaztam abban az évben (is). És előkeresem iskolázatlan nagyapám egykori újságkivágatait ?