Tverdota György: Tizenkét vers. József Attila Eszmélet-ciklusának elemzése (Budapest, 2004)
Az eszmélet születése
sökkentette meg a ház vendégét. Az emlékezésből talán azt a részletet érdemes felidézni, amely az éles szemű íróban a költőnek a házban betöltött szerepéről feltételezésként megőrződött: „Igazán úgy is tűnt fel, mintha »lengyelje« lett volna a háznak, ahol szabad volt a legvastagabb szivarra gyújtani, de beleszóló dolgokba mintha nem lett volna.”21. Ha Móricz nincs (és hézagos ismereteinél fogva nem is lehet) tekintettel finomabb árnyalatokra, annyiban mindenképpen helyesen látja a költő helyzetét, hogy a ház urának és úrnőjének költségén él, s ez a körülmény a fiatalembert, még ha nem éreztetik is vele, kínosan érinti, s egyáltalán, hogy nővérére és volt gyámjára szorul felnőtt korában is. Ezért adhatunk hitelt Almási Gyula Béla, a költő Hódmezővásárhelyen letelepedett makói barátja szavainak, aki szerint „keveset tartózkodott Makaiéknál, enni, aludni járt haza”.27 Nyilván igyekezett minél kevésbé terhére lenni vendéglátóinak, akik minden bizonnyal tapintatosak és türelmesek lehettek vele szemben, mert különben aligha maradt volna náluk hónapokon át. Bizonyos értelemben ugyanazt az életmódot folytatta, amelyet a fővárosban. Alapjában társasági lény volt, kereste értelmiségi barátainak közösségét. „Minden idejét vagy a Munkásotthonban vagy a Műveremben töltötte.”28 (A továbbiakban mindkét helyre kitértek.) A vidéki városban József Attila otthonosan mozgott, hiszen 1929 óta rendszeresen töltött itt rövidebb-hosszabb időt, és sok barátot szerzett. Ha leszámítjuk Bányai Lászlót, aki Jolán nővérének harmadik férjeként sógora lett, s akivel kapcsolata Pesten folytatódott, akkor alighanem Pákozdy Ferenc hódmezővásárhelyi újságíró, a Külvárosi -kötetről a Társadalmi Szemlébe írt levágó kritika szerzőjének a névrokona állt hozzá a legközelebb. A hódmezővásárhelyi Pákozdy is költő volt, ő is írt kritikát a Külvárosi öt kötetről, méghozzá abba a lapba, amelyben 1934 őszén az Eszmélet megjelent. Pákozdy olyan költőként üdvözölte a verseskönyv szerzőjét, mint akinek sikerült „a halhatatlanság hétfejű sárkányát földhöz vágni”.29 Igazságtalansággal és féltékenységgel vádolta Illyés Gyulát a Nyugatban megjelent vállon veregető kritikája miatt. Olyanfajta barátság fűzhette össze József Attilát és Pákozdyt, amelyben az utóbbi elismeri társa költői és szellemi felsőbbségét. 1934. évi tavaszi együttlétüknek érdekes dokumentuma az az 1934. június 20-án kelt, Beke Manó matematikusnak címzett, el nem küldött levél, amelyben a 2.1 Móricz Zsigmond: Nagyon fáj. In Kortársak. 1957. 27 Szabolcsi Gábor: József Attila Hódmezővásárhelyen. In József Attila és Csongrád megye. Összeáll. Szabolcsi Gábor. Szeged, 1955. 64. /Csongrád megyei Füzetek, 11. sz./ 28 Vo. 64. 29 Pákozdy Ferenc: Külvárosi éj. In Kortársak. 269-273. 26