Tverdota György: Tizenkét vers. József Attila Eszmélet-ciklusának elemzése (Budapest, 2004)
"Gránitba vésett gondolatok"
mitikus elődünkkel, akit vérségi leszármazásunk kezdőpontjára teszünk. Itt nyilvánvalóan nem tényleges álom leírásáról van szó, hanem egy ideológiai beállítottság megjelenítéséről. Arra nézve, hogy József Attila életében az álomlátásnak rendszeres és hangsúlyos szerepe volt, főleg a harmincas évekből vannak bizonyítékaink. A második fejezetben a Rapaport-levelek kapcsán kitértem a költő által Rapaport Samunak és aztán Gyömrői Editnek is átadott számos álomleírásra. Az álom ezzel párhuzamosan gyakran fordul elő a költeményekben is. Nagyon fáj című vers lírai énje úgy jellemzi magát, mint „akit kábít a nap, rettent az álom”, azaz mint aki nappal sokáig alszik, későn ébred, mert éjjel inkább virraszt, mintsem hogy szorongásos álmokkal viaskodjék. Egyik tájleíró verséről, amely a Ritkás erdő alatt címet viseli, maga a szerző állítja, hogy voltaképpen álombéli tájat ábrázol, vagy legalábbis álomképek alkotják kiindulópontját. „Egy álmomban visszalapoztam egy albumban az »első nőhöz« - az album női fejeket, illetve tájakat ábrázolt -, írtam erről egy verset: ritkás erdő alatt a langy tó” — olvassuk a vallomást a Szabad-ötletek jegyzékében.” A Ha a hold süt... című vers szövegében találunk utalást álomi eredetére: „álmomban kinyílnak a termek”. Ebben a két versben nem egy hagyomány technológiai kezeléséről, azaz konvencióról van szó, mint az Ősapámban, hanem valódi álomleírással állunk szemben. A József Attila-irodalomban egyedül Egri Péter vállalkozott az ilyen jellegű darabok feltérképezésére.1918 kezdeményezését tovább folytatva nem lenne haszontalan az egész versre kiterjedő álomleírások vagy legalábbis a mű előterében álló álmok mellett számításba venni olyan költeményeket is, amelyekben az elalvás után feltolakodó képzetek több-kevesebb szerepet játszanak. Annál is inkább, mert József Attila freudi ihletésű esztétikájában az álom jelensége központi szerepre tett szert. Egyik legfontosabb okfejtését, amely a költészetet az álommunka segítségével definiálja, az 1931 őszén írt Kassák-kritikában olvashatjuk: „a művészet az emberi eszméletnek, a léleknek, tudatnak, vagy ha úgy tetszik, tudatalattinak a mélyéről - de mindenképpen az emberi élet jelenné gyülemlő múltjából hozza föl képeit. Azonban ez történik az álomban is, nemkülönben az ébrenlét tévedezéseiben. S a művészet abban különbözik mindenfajta álomtól, a képzelet mindenféle csapongásától, hogy a tudatnak, léleknek mélyéről felmerülő képeket értelmesen rendezi, hogy köz- 157 József Attila: Szabad-ötletek jegyzéke két ülésben. S. a. r.: Stoll Béla. In „Miért fáj ma is”. 440. A részlet a pszichoanalitikus napló 94-95. lapjain olvasható. 158 Egri Péter: József Attila költészetének látomás- és álomszerű mozzanatai. II, 1960, 3-4. sz. 253-281.