Tverdota György: Tizenkét vers. József Attila Eszmélet-ciklusának elemzése (Budapest, 2004)
Az eszmélet születése
Remenyik Zsigmond ez év őszén kezdi a Korunkban publikálni Li-Fu-szun gazda cselédei című regényének folytatásait (később könyv alakban Költő és a valóság címmel látott napvilágot), amelyben egy Luis nevű fűzfapoéta alakjában József Attiláról s annak felesége képében Szántó Juditról festett kíméletlen karikatúrát. A folyóirat decemberi számában közölt folytatásban a Külvárosi öt kötetben megjelent A kanász szolgált Remenyik paródiájának célpontjául: „Az én kondám olyan konda, / orrán nő a bolondgomba.”' József Attila elmondhatta magáról 1933 őszén, hogy a kötet verseivel sikert ugyan nem, de gúnyt és gyalázatot annál többet aratott. A Baumgarten-díjtól, amelyet egy biztató szándékú, baráti riport 1933 közepén megjósolt, messzebb volt, mint Makó Jeruzsálemtől." Sajnálatosan kevés adatunk van a költőnek ezekről a hónapjairól, de nincs mit csodálkozni rajta. Szűk baráti körén és kávéházi partnerein kívül szinte senki sem vett róla tudomást. Nem volt tényező a társadalmi életben. Szórványosan a nyilvánosság elé léphetett, így Balogh Vilma jóvoltából a Continental szállóban rendezett irodalmi esten február 4-én verseit mondta. Az ilyen, majdhogynem könyörületből történt felkérések azonban ritkák, esetlegesek voltak." A másik személy, aki a magányos költő ajtaján kopogtatott, Veres Péter, a Balmazújvárosban élő autodidakta parasztíró volt, aki február 8-án levélben kereste föl, mint a munkásmozgalomban szerepet játszó elvtársát. Levelének utóiratában Veres Péter tudtán kívül a legtöbbet tette, amit ekkor József Attiláért tenni lehetett, s amiben ekkoriban a költőnek ritkán lehetett része. Dicsérte 1933-ban megjelent új verseit: „Hogy az »Oda« és az »Elégia« páratlanok a mi frontunkon belül, azt talán tolakodás nélkül megjegyezhetem.”10 * 12 13 József Attila ekkori lelkiállapotára vet fényt, hogy a levélre csak 1934. szeptember 24-én reagált: „Tavasszal a »Népszava« szerkesztőségébe címezve kaptam magától egy levelet. Ezt a levelet későn vettem kézhez, éppen akkor, amikor Hódmezővásárhelyre utaztam, s hogy sok tennivalóm közt meg ne fe 10 Remenyik Zsigmond: Li-Fu-szun gazda és cselédei (III.) Korunk, 1933. dec. 909-910. In kortársak, 325. " „És most, amikor a Nyugat már ismét közli a verseit, tehát biztosra vehetjük, hogy jövőre megkapja a Baumgarten évdíját.” (József Attila nem hajlandó meghalni! In Kortársak, 314.) 12 Balogh Vilma programon kívüli fellépésre kéri fel a költőt, s azzal biztatja, hogy „Készülj tehát, egy kis pénz áll majd a házhoz.”József Attila válogatott levelezése. S. a. r. és jegyzetek: Fehér Erzsébet. Budapest, 1976, Akadémiai (a továbbiakban: József Attila vál. lev., 295.) 13 József Attila vál. lev., 297. (Az Oda itt nem a szerelmi ódát jelenti, hanem A város peremén című költeményt, amely a Korunkban Óda címmel jelent meg.)