Tverdota György: Tizenkét vers. József Attila Eszmélet-ciklusának elemzése (Budapest, 2004)
Az eszmélet születése
lévén, olyan száraz kenyérdarabokat szopogattam, amelyet a feleségem prézlinek rakott el régen. Tartozom azzal, hogy nem az éhség vitt erre, hanem a cigarettahiány. Az éhséget megszoktam.”17 Ha Szántó Judit csakugyan arra kérte Babitsot, hogy ne haragudjon József Attilára, az csak ennek a levélnek a kézbesítése során történhetett, mert Babits 1933 februárjában 300 pengőt utalt ki segélyként a költő számára, azaz deklarálta, hogy nem haragszik. Erre még egyszer nem kellett őt megkérni. Azt mindazonáltal nem lehet kizárni, hogy — mivel az élettársak anyagi helyzete 1934 februárjában fikarcnyival sem volt jobb, mint egy évvel azelőtt - Szántó Judit újra a Baumgarten Alapítvány kurátorához fordult, s amint állítja, ezúttal 400 pengőt kapott. Ezt az összeget fejezték meg, állítása szerint, a költővel. Babits és József Attila kapcsolatát illetően közbevetőleg még egy állítást kell szemügyre vennünk: Basch Lórántét, a Baumgarten Kuratórium tagjáét. A [Magademésztő...] keltezéséről van szó. Berda József emlékezésének mérlegelése és ennek alapján a [Magademésztő...] 1933 júniusára, Lillafüredre keltezése előtt Basch Lóránt - József Jolán József Attila élete című könyvében olvasott adatszolgáltatásán alapuló állítása kapott hitelt. A „S ha már szólok, hát elmesélem, / villamoson / egy este a Széna téren / találkoztunk” sorok alapjául szolgáló váratlan találkozás József Attila és Babits között Basch szerint 1934. elején történhetett, s így a verset korábban 1934 elejére datálták.18 Nincs perdöntő adat, amelynek segítségével Berda és Basch állítása között igazságot lehetne tenni. A töredékben maradt engesztelő vers 1934 eleji keletkezésének azonban kétségkívül kisebb a lélektani esélye, a Baumgarten-díj elmaradása miatt minden év elején a költőben és baráti körében megújuló sérelemérzet folytán. 1933 első felében, a Reménytelenül Nyugat- beli közlése után és az Oda Babitsnak küldése előtt, a költő viszonya a Nyugat szerkesztőjéhez egyértelműen enyhültebbnek mondható, mint korábban vagy később. Azt azonban, hogy Babits újabb segélyt utalt ki a nélkülöző költőnek, ugyancsak nem lehet kizárni. Szántó Judit ezzel kapcsolatban idézett emlékének nem mond ellent, csak épp gyengíti hitelét az a levél, amelyben a költő február 13-án Makai Ödönnel közölte, hogy elszánta magát a Vásárhelyre való utazásra, ehhez azonban „30 P[engő]-s küldemény”-t kért.19 A hódmezővásárhelyi menedékhely biztosításának tere 17 József Attila vál. lev., 291. 18 Lásd a 3. sz. jegyzetet. József Jolán: József Attila élete című életrajzában (Budapest, 1999, Argumentum, 199-200) téli időpontra teszi a két költőnek a vers születését előidéző találkozását, ennek alapján Basch Lóránt Egy literális ker története című tanulmányában (II, 1959, 4. sz., 408-433) az időpontot 1934 telére teszi. 1/ A levelet idézi Szabolcsi Miklós: Kész a leltár. Budapest, 1998, Akadémiai, 339. /„Irodalomtörténeti könyvtár” sorozat./