Tverdota György: Tizenkét vers. József Attila Eszmélet-ciklusának elemzése (Budapest, 2004)
Az eszmélet születése
Még egy konkrét, azonosítható irodalmi élmény fűződik a hódmezővásárhelyi időszakhoz: Nagy Lajos Kiskunhalom című könyvének elolvasása. A költő gratuláló levele április 16-án kelt: „Drága Lajos, kölcsönkaptam a Kiskunhalmot, egy szászra olvastam végig. Remekmű ez, barátom! Több mint filozófia és több mint költemény, egy pillanatra színtelenné teszi eddigi versirodalmunkat.”47 Az elismerő, behízelgően kedveskedő sorok a költő és az író kapcsolatát felhőtlennek és barátinak mutatják. Fontos ezt leszögezni, mert a jó viszonyban hamarosan komoly zavarok támadtak: jó két hónap múlva, a moszkvai utazás miatt József Attila haragja Illyés Gyula ellen fordult, s az útitárs Nagy Lajos sem került ki érintetlenül a költő dühös vagdalkozásaiból. Ezekért aztán a Budapest Nagykávéház című regényben a költőről rajzolt karikatúrával vett elégtételt. AGGASZTÓ JELEK A megoldást kereső, mély válságából erőre kapó József Attila után lássuk most a vásárhelyi hónapok riasztó vonásokat mutató, a krízis legmélyébb bepillantást engedő portréját! Bányai László emlékezésének erre az időszakra vonatkozó részlete inkább csak háttér gyanánt szolgál az arcképhez. A költő sógorának váratlanul elhunyt a fivére, s Bányai ezt a gyászos eseményt édesanyjával tudatni utazott le egykori lakóhelyére. Mielőtt hazament volna, betért Makaiékhoz, és itt találkozott József Attilával. Első találkozásukkor a költő kifogástalanul vizsgázott együttérzésből és tapintatból a gyászoló Bányai iránt. Ottléte alatt több ízben meglátogatta Jolán férjét Pákozdy Ferenccel együtt. Bányainak nagyon rosszul esett, hogy a két barát egyik alkalommal sakkpartira hívta ki őt, aki kedvetlenül és figyelmetlenül játszott, s folyton kikapott. És ekkor József Attila a másik fájdalmai iránt érzéketlen, gunyoros arcát mutatta meg: „Attila mind jobban kuncogott, majd derült oktalan bosszankodásomon. Amikor pedig végleg kijőve a sodromból abbahagytam a játékot és bementem a szobába, Attila utánam jött... Az arcomról, a szememből láthatta, mennyire kínlódok, vergődök, csikorgók, milyen tűzre olaj minden szava, hogy már-már szétrobbanok a bennem forrongó dühtől. Ezt az esetet semmiképen nem érthettem. Sem akkor, sem másszor. De nem is fogom soha megérteni, minő gonoszkodás volt ez akkor tőle.”48 íme, más változatban mégis 47 József Attila vál. lev. 298-299. 4* Bányai László: Négyszemközt József Attilával. Budapest, 1943, Körmendy, 212-213.