Tverdota György: Tizenkét vers. József Attila Eszmélet-ciklusának elemzése (Budapest, 2004)
Az eszmélet születése
korábbi, mint a Rapaport-levelek, nagy időbeli különbség mindazonáltal nem lehet közöttük, legalábbis a két szöveg párhuzamai erre engednek következtetni. „Az életet pusztán technikának kellene felfogni, vagy helyesebb szóval ökonómiának” - olvassuk a Vallomásban. „Azt mondtam mindig, hogysz az egész életet technikailag kell felfognia az embernek” - visszhangzik az V. levélben.1'' Több ennyire pontos szövegegyezést ugyan nem találunk a két írás között, de több kulcsszó és vezérfogalom összecseng, így az adni-kapni oppozícióját fölvázolja a Vallomás, s a Rapaport-levelek továbbgondolják, árnyaltabbá teszik a képletet, az adásból mintegy kisarjadztatva s attól különválasztva az ajándékozást mint az adás szeretetteljes válfaját. A világ és az én viszonya mindkét írásban középpontban áll. A Vallomás mint lehangoló, de elkerülhetetlen kényszerűséget veszi tudomásul ezt a dualizmust: „Idegen tárgyak kellenek, hogy élhessek, meg kell telnem és ki kell ürülnöm, hogy ismét megtelhessek a kiürülés végett.” A IV. levél dühösen és tehetetlenül lázad ez ellen az adottság ellen: „De muszáj egy bizonyos külvilághoz ragaszkodni? Miért én idomuljak a külvilághoz, idomuljon hozzám a külvilág!”’2 A Vallomás koherensebb logikájú, elméletibb, a személyi kérdéseket is az általánosítás magasabb szintjén, higgadtabban megfogalmazó szöveg, mint a lazább szerkezetű, személyesebb hangvételű, terapeutához írt levelek. Másrészt, s ez nagyon látványos különbség, amely az előbbi megállapítással is összefügg, a Vallomás következetesen tartózkodik az obszcenitásoktól, míg a tavaszi levelek kifejezetten törekednek a nyelvi tabuk áthágására. Ez utóbbi különbséget nem utolsósorban az magyarázza, hogy az előbbi írás lehetséges címzettje az általában vett olvasó, míg a levelek egy terapeutához szólnak, annak átlag fölötti tűrőképességére számítanak. A Vallomás kronológiai elhelyezésében fontos támpont, hogy a „disznó a pocsolyában”-motívum megtalálható benne. A boldogságnak azt az érzését, amely szerint „gyermek vagyok egy anyatestben”, ezzel a hasonlattal szemlélteti: „úgy elterülhettem egy boldog érzésben, mint disznó a langyos pocsolyában”.'’3 A motívum, mint már szó volt róla, az 1933 novemberében született Számadásban fordul elő. Azaz a prózai vallomás 1933 őszére, legkésőbb 1934 első hónapjaira, a vásárhelyi utca- 61 62 61 József Attila: Vallomás. In József Attila Összes Művei IV. Budapest, 1967, Akadémiai, 23. József Attila: Rapaport-levelek. In „Miértfáj ma is”. 367. 62 József Attila: Vallomás. In József Attila Összes Művei IV. Budapest, 1967, Akadémiai, 22-23. József Attila: Rapaport-levelek. In „Miértfáj ma is”. 366. 3 József Attila: Vallomás. In József Attila Összes Művei IV. Budapest, 1967, Akadémiai, 22, 23.