Tverdota György: Tizenkét vers. József Attila Eszmélet-ciklusának elemzése (Budapest, 2004)
Az eszmélet születése
zás előttre datálható. Ha feltételezzük, hogy ilyen szövegek megírására a költőt a megoldáskeresés szándéka, a bajaiból való kilábalás reménye, a gyógyulás esélyének fürkészése késztette, aminek az Eszmélet-ciklus költői kifejeződése, akkor inkább 1934 elején, a krízis meghaladására tett erőfeszítések között tarthatjuk számon ezt az írást. A Rapaport-levelek időrendjének megállapításával kapcsolatban könynyebb helyzetben vagyunk. Itt inkább a szöveg születésének miértje és hogyanja vet föl kérdéseket. Úgy látszik, hogy József Attila Hódmezővásárhelyre utazása előtt nem egyezett meg Rapaporttal abban, hogy terápikus kapcsolatukat valamilyen formában tovább folytatják. Különben nem lett volna szükség arra, hogy a költő, ahogy Lengyel András megállapítja, három levélben is „április 15-e előtt két [alkalommal, majd] április 15-e és 18-a között... újra Rapaport segítségéért folyamodjon”. E levelek elvesztek, de „Rapaport április 15-én írott, s 18-án-utóirattal ellátva - postára adott válasza” fennmaradt: „Kedves Attila, mindkét levelét megkaptam, és szívesen látom további írásait is. Célszerű szokott lenni, hogy amit egyszer leírt, azt mindjárt borítékba teszi, és a hét végén Borítékostul egy nagy borítékban elküldi az egész anyagot. Mindnyájukat meleg barátsággal üdvözlöm. Dr. Rapaport Samu.” A levelezőlap hátlapján a harmadik (elveszett) levelet nyugtázó utóirat olvasható: „Levelét utólag kaptam meg. Nincs más válaszom, mint amit a túloldalon írtam, várom írásait.”" Ezek az adatok arra engednek következtetni, hogy a kapcsolatfelvételt József Attila kezdeményezte, aki - mint az 5. levélben olvasható - vásárhelyi elszigeteltségében rászorult (volt) analitikusa segítségére: „Bonyolítja a dolgot, hogy nem tudom miért, szükségem van magára. Nem mondhatom, hogy az analízis miatt, mert akkor mindent megoldhatatlanná teszek, t. i. csakis az analízis keretén belül beszélhetek.”65 Lengyel András szerint „József Attila leírta, ami foglalkoztatta, s a leírt szövegeket, összegyűjtve, elküldte analitikusának, aki ezt analitikai szempontból »kiértékelte«”. Hogy ez ténylegesen megtörtént-e, arra nézve nincs adatunk. Ezért indokolt Lengyel Andrásnak az a másik hipotézise is, amely szerint Rapaport esetleg „egy majdani személyes találkozás és kezelés előkészítése végett fogadta el, talán abban bízva, hogy a leírásnak önmagában is egyféle - közvetett - feszültséglevezető szerepe lesz: ideiglenesen megnyugtatja a költőt”.66 Lengyel András: József Attila első analitikusa. In L. A.: A modemnitás antinómiái. Budapest, 1996, Tekintet, 88. 65 Rapaport-levelek. In „Miért fáj ma is". 360-361. 66 Lengyel András: József Attila első analitikusa. In L. A.: A modemnitás antinómiái. Budapest, 1996, Tekintet: 88.