Tverdota György: Tizenkét vers. József Attila Eszmélet-ciklusának elemzése (Budapest, 2004)
Az eszmélet születése
más súlyosan sértő, önérzetbe vágó kritikát, még Illyéssel szemben sem. Nem lehet kétség afelől, hogy Illyés, hazajőve a Szovjetunióból, megismerkedett a Miért nem én? szövegével, s ennek ellenére szeptember 11-én kelt levelében felkérte költőtársát a Válasz című folyóiratban való közreműködésre: „Kedves Barátom, a »Válasz« - melynek törekvését bizonyára ismered -, általam kér meg, adj verset a lap következő számába... Szívességedet előre is köszönöm, üdvözöl Illyés Gyula.” Még ha van is ebben a felkérésben szerkesztői diplomácia, akkor is biztosak lehetünk benne, hogy a kéziratba foglalt kritika nem sérthetett Illyésben mélyebb érzékenységeket. József Attila elég barátságtalanul és elutasítóan válaszolt erre a felkérésre szeptember 18-án kelt válaszában: „Kedves Barátom! Ma vettem kézhez a Bucsinszkyban címzett leveledet. Szívesen állnék rendelkezéstekre - ehhez azonban tudnom kellene előbb, hogy mit fizet a Válasz. E lap szellemi irányítói eddigi magatartásukkal nem igen szolgáltattak okot, hogy vállalkozásukkal baráti - és nem üzleti - kapcsolatba kerüljek. Üdvözöl József Attila.” Illyést azonban nem lehetett megsérteni. Angyali türelemmel, „őszinte nagyra becsüléssel” ajánlott föl 1935. február 16-án kelt levelében honoráriumot esetleges versküldeményeiért.96 József Attila is hajthatatlan maradt. Illyést ekkor a maga kategória-rendszerében a totalitarizmus képviselői közé sorolta, amint erről korábban más vonatkozásban idézett, szeptember 24-én kelt, Veres Péternek címzett levele tanúskodik: „Másról meg kiről lehetne szó? - találgatja a lehetséges szövetségeseket. A moszkvai irodalmi propagandára meghívott Illyés Gyuláról? Illyés - cikkben írta ezt - örökösödési törvénnyel akarja arra kényszeríteni a parasztokat, hogy legalább négy gyermeket hozzanak világra. Ő a moszkvaiaknak való. Vagy hogy ne túlozzák, nem áll közelebb hozzánk, mint a nácikhoz vagy a bolsevistákhoz.”" Az utolsó mondat arra enged következtetni, hogy József Attila politikai gondolkodása ekkorra igen nagy átalakuláson ment át. Elutasított mindenfajta totális, az egyéni szabadságjogokat megcsonkító rendszert. Ezen az alapon tett egyenlőségjelet a nácik és a bolsevikok között, s maga magát e két irány ellenfelei közé sorolta. Alighanem ez az egyik olyan fundamentum, amelyen a Miért nem én? gondolatmenete nyugszik. Nyilvánvaló az is, hogy nem érhette be a kongresszusra való meghívás elmaradásának sérelmezésével, hanem vissza kellett térnie azokra a bántásokra is, amelyeket korábban a mozgalom prominensei részéről igaztalanul el kellett viselnie. E sérelmek között költészetének el nem ismerése vezető szerepet játszott, különös tekintettel a külvárosi éj kötetről írott *’ József Attila vál. lev. 304-305, 308. 97 Horváth Iván: József Attila és a párt. In „Miért fáj ma is”. 313. 59