Urfi Péter: A láthatatlan tápanyagvagyon - Doktori mestermunkák (Budapest, 2003)
I. A műtrágyázás korszakai és megítélésének időszerű kérdései Magyarországon
Az „AGRO-21” szakértői csoportjának definíciója mögött az agrárfejlődés tényezőinek a fenntarthatóság szempontjai szerinti - háttértanulmányokkal megalapozott - széles körű áttekintése áll, amelyből a következő alfejezetben sorra kerülő fenntartható növénytermesztés és műtrágyázás témakör könnyebb tárgyalása végett ki kell emelnem néhány gondolatot: „A fenntarthatóság és a modernizáció keretéül a gazdálkodási rendszerek szolgálnak... A fenntartható gazdálkodási rendszer a technika-technológia, szervezés, marketing stb. valamennyi összefüggését felölelő komplex dinamikus rendszer. A fenntartható fejlődés gazdálkodási rendszereire jellemző: - Az energia-, víz- és vegyszertakarékosság. - A termőhelyi adottságokhoz és a kereslethez igazodó termelési szerkezet, amely minőségi termékek kibocsátására nyújt lehetőséget. - A száraz körülményekhez igazodó talajművelési rendszer. - A környezetkímélő tápanyag-gazdálkodás. - Az integrált növényvédelem. - A modern állattartás, állategészségügy igényeinek kielégítése. - A fenntarthatóságra orientált menedzsment. - A szakértelem növekedése.” (Láng et al. 1995). A fenntartható mezőgazdasági fejlődés másik nagylélegzetű hazai koncepciójának megfogalmazása a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézete körül kialakult tudományos iskolához (a későbbiekben: GATEKTI) kötődik, és annyiban különbözik az előzőekben említett koncepciótól, amennyiben egy tudományos iskola álláspontjának különböznie kell egy konszenzuson alapuló kritériumrendszertől: karakteresebb, bizonyos irányzatokat határozottabban felvállal, mint az „AGRO-21” szakértői csoportja. A GATE KTI egyértelműen kiáll a „többfunkciójú mezőgazdaság” koncepciója, „a mezőgazdaság környezetgazdálkodási értelmezése” (Ángyán 1995a; Ángyán és Menyhért 1997 a és b) mellett a „termelési típusú értelmezéssel” szemben. „A termelési típusú értelmezés - írja Ángyán (1995a) - a mezőgazdálkodást szigorúan csak szántóföldi, kertészeti, gyepgazdálkodási és állattenyésztési árutermelésként fogja fel, és specialitásainak túlhangsúlyozásával már az erdészetet, halászatot, vadgazdálkodást és vadászatot sem sorolja a mezőgazdálkodás fogalomkörébe. Figyelmét kifejezetten az árutermelő technológiákra, azok tökéletesítésére irányítja. Ez az értelmezés adja a konvencionális (ipari, iparszerű) gazdálkodás egyik legfontosabb alappillérét.”