Urfi Péter: A láthatatlan tápanyagvagyon - Doktori mestermunkák (Budapest, 2003)

I. A műtrágyázás korszakai és megítélésének időszerű kérdései Magyarországon

­ a természeti ciklusokhoz, körfolyamatokhoz való alkalmazkodás mint ideál; gazdaságon belül lehetőleg minél zártabb anyag- és ener­giaáramlás megvalósítása; az ipari inputok minimalizálása, ami ön­magában nem jelent külterjesztést, mert nem az összes ráfordítás visszafogását takarja, hanem a ráfordítások összetételének változását;­­ a cél nem a növekedés, hanem a stabilitás, tehát nem az ökoló­giai potenciál maximális kihasználása, hanem annak tartós megőr­zése; a meghatározó kimenetek az agroökológiai feltételek stabili­tása és a sajátos minőségű - egészséges, vegyszermentes - termékek; - a biogazdálkodás hívei nem a gazdaságos megoldások között kere­sik a biológiának legmegfelelőbbet, hanem a biológiai megoldások közül a leggazdaságosabbat; - döntő jelentőségű a potenciális szennyezőktől - a lehetőségek sze­rint - izolált termőhely, illetve a termőhelyhez alkalmazkodó fajok, fajták és agrotechnikai beavatkozások megválasztása; - a talaj folyamatos fedettségét biztosító, a növényvédelmi és tápanyag­gazdálkodási szempontok egyidejű figyelembevételével megtervezett növényi sorrend és növénytársítás a sikeres biogazdálkodás döntő tényezője;­­ kiemelt szerepet kap a talaj szervesanyag-gazdálkodása, az optimá­lis humusztartalom és talajélet biztosítása; a tápanyag-visszapótlás­ban meghatározó a különböző szerves anyagokból készült komposz­tok használata, amelyet kőlisztekkel, agyagásványokkal egészítenek ki; a szintetikus N-műtrágyák használatát kerülik; a legfontosabb N-for­­rás a N-fixáló növények termesztése a vetésforgóban;­­ a gyomirtás, a gomba- és rovarkártevők elleni védekezés a szinte­tikus növényvédőszerek helyett a növények ellenálló képességére, a vetésforgóra, a mechanikai gyomirtásra, a kártevők természetes el­lenségeire (ragadozó rovarok, vírusok, gombák), növényekből nyert kivonatokra, nem mérgező ásványi porokra stb. épül;­­ az állattenyésztés oly módon illeszkedik a gazdálkodás egészébe, hogy a gazdaságon belüli anyag- és energiaforgalom minél zártabb legyen; a biogazdálkodásnak a biotermesztésből származó takarmányok etetése, az állatok „természetszerű” tartása felel meg (az állatok ab­laktalan épületekben történő vagy ketreces tartása nem megenge­dett, ahogy az antibiotikumok, hormonkészítmények etetése sem);­­ jellemző a teljes termékpálya folyamatos ellenőrzése, a sajátos minőség dokumentálása az e célból létrehozott szervezetek által; e tanúsítványok egyrészt a fogyasztók érdekeit védik, másrészt lehe­tővé teszik az átlagosnál magasabb ár elérését, amely nélkül a rela.­

Next