Berkovits György: Ckó, a fényképész (2016)

A Ckó, a fényképész sokszólamú, változa­tos történet. Főszereplője, Boroczkó Tamás - a Ckó becenév egy fényképészcsalád negyedik nemzedékét képviseli. A regény pedig öt korszakot fog át, a király nélküli királvság- tól a harmadik köztársaságig. Ckó nagyszü­lei fotózzák Kossuth újratemetését, Rákóczi hamvainak hazahozatalát, a lovastengerész egyik nagy ünnepségét; apja fényképezi a kemény diktatúra április 4-i felvonulásait, az 56-os forradalom eseményeit, a dikta­túra újbóli kiépülésének kezdetét, az 57-es május 1-jét; Ckó meg fényképezi Nagy Imre 89-es újratemetését. Felmenői közül azo­kat, akik nem hasonulnak az éppen ural­kodó tényezőkhöz, kitaszítják, kitelepítik, bezárják. Megtört életpályákról és egymás­tól radikálisan eltérő élettapasztalatokról van szó. Ckónak állandóan és kényszerűen vál­toznia kell a diktatúrában, amelyben felnő, és amelynek az író érzékletes rajzát adja. Ckó hol fennforgó és hangadó, hol feke­te bárány és csodabogár, hol hazudozó, átverő, fondorkodó, hol visszahúzódó és magába zárkózó, néha még az elmebeteget is megjátssza. Mindig kívülálló, mert füg­getleníteni akarja magát a rá rótt kötelező feladatoktól, a lélekölő hétköznapoktól, és csak mint fotóművész szeretne létezni. A demokráciában, amelynek jellegzetes pano­rámája tárul elénk, hol elbűvölő, hol elbor- zasztó alakokkal, Ckó igyekszik úgymond belülálló lenni, de sikertelenül. Az olvasó lépten-nvomon a ráismerés izgalmát érezheti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom