Dúll Andrea - Varga Katalin (szerk.): Rábeszélőtér - A szuggesztív kommunikáció környezetpszichológiája (2015)

3. A szuggesztív környezeti kommunikáció „megfejtése” és tudatos alkalmazása - Bálint Katalin: „Feldagad a film a fejemben” - a történetekbe való bevonódás élménye mint módosult tudatállapot

466 ■ Rábeszélőtér. A szuggesztív kommunikáció környezetpszichológiája laszkiváltó képességét tudományos célokra is lehet használni. Ezek a kutatások - pl. érzelemkutatás (Gross & Levenson, 1995; Schaefer, Nils, Sanchez, & Philippot, 2010), autizmuskutatás (pl. Golan, Baron-Cohen, Hill, & Golan, 2006) stb. - kihasználva a mozógépben rejlő erőt, filmrészleteket alkalmaznak a mentális folyamatok (pl. gon­dolkodás, érzelem) viselkedéses és biológiai válaszainak kiváltására és vizsgálatára. A fejezet egyik fő célja megvizsgálni azt, hogy a narratív bevonódás élménymin­tázata milyen hasonlóságokat mutat a módosult tudatállapotok (MTA) általános jellemzőivel. Tesszük ezt azért, mert míg a tudattal, tudatossággal, módosult tudat­­állapotokkal foglalkozó szakirodalom magától értetődő módon tárgyalja a műalko­tásokkal való találkozás, azaz az esztétikai élmény különleges tapasztalatát, addig úgy tűnik, hogy a narratív bevonódás médiapszichológiai vizsgálatai nem számolnak az MTÁ kutatások eredményeivel. Módosult tudatállapotnak nevezzük azokat az állapotokat, amikor valamilyen belső vagy külső tényező hatására a tudat a hétköznapi éber tudatállapottól (a kör­nyezet és a saját működés megtapasztalásától) eltérő - szubjektiven megtapasztalha­tó vagy objektiven mérhető - élménymintázattal ruházódik fel. A módosult tudat­­állapotoknak számos megjelenési formája van, amiknek közös jellemzői leírhatóak az észlelés (pl. torzulások, hallucinációk), a gondolkodás (pl. figyelem, időérzék, re­alitásérzék, külső ingerekre való fogékonyság), az érzelmek (pl. megnövekedett in­tenzitás és jelentőség), a testi megélés (pl. testhatárok, testérzet) és a kontrollérzet módosulásaival, valamint az élményről való beszámoló (pl. kimondhatatlanság, ki­­fejezhetetlenség) sajátosságaival. Beszélhetünk a módosult tudatállapotok természe­tes formáiról (pl. alvás, álom) és azokról a formákról, amik valamiféle mesterséges beavatkozás (pl. droghatás) következtében jönnek létre. Az MTA egyik legfontosabb jellemzője, hogy az egyén érzékenyebbé válik a környezetéből érkező üzenetekre (szuggesztiókra) és azokat a hétköznapi tudatállapottól eltérően dolgozza fel. Szug­­gesztióknak nevezzük azokat az ingereket, amik képesek egyfajta kerülő úton ön­kéntelen hatást kiváltani a befogadóból (Szabó, 2008; Varga, 2006,2008). A fejezet során ezeket az alapfogalmakat szem előtt tartva mutatom be a történet és a befoga­dó között megjelenő sokrétű kölcsönhatást. 2. Kortárs médiapszichológia: belemerülés (immerzív) állapotok Esztétikai élményeinket — hacsak nem valamilyen természeti jelenséghez kapcsolód­nak pl. telihold, naplemente stb. - legtöbbször valamilyen médium közvetíti a szá­munkra. Megfigyelhető, hogy a kortárs médiapszichológiában a legtöbb médiaforma - pl. virtuális valóság,2 számítógép, írott szöveg vagy audiovizuális tartalom - kapcsán 2 Vö. Kiss tanulmánya a jelen kötetben (szerkesztők).

Next

/
Oldalképek
Tartalom