András Sándor: Az otthonos idegen. Kukorelly Endre (Pozsony, 2011)
„Az ’egzisztenciális feszengés’ csak az egyik lehetőség. A továbbiak: ’megbékélt feszengés’, ’beletörődött feszengés’, ’létfeszengés’, ’megbékélt nyugtalanság’, ’nyugtalan meglét’, ’létnyugtalanság’. Ezeknek a költészete Kukorellyé, ez az ő közérzete. Műveiben ő ez a közérzet. Olyan emberé, aki számára nincs bizonyosság, aki ebbe beletörődött, heroizmus, szomorúság nélkül, de némi megindultsággal és humorral. Az apróságok igen fontosak és egyáltalán nem meghatározottan fontosak, mindet behelyettesítheti más. Mindegy, a közérzetet mi érezteti. A költőnek nincs azonos önmaga, én és ön sohasem fedik egymást, önérzet és érzett ön(maga) szintén nem, hiszen az, amit magyarul ’önérzet’-nek mondunk, mindig az én retorikáján át jelentkezik, szólal meg, indíttatásáról pedig keveset tudni. A Kukorelly-féle közérzet nem olyan, hogy a sült csirke tölcsérként érinthetné, csak olyan, hogy a lepedő nehezékként. Olykor. Olykor másként.” A Kalligram Kiadó András Sándor e monográfia értékű tanulmánykötetével köszönti szerzőjét, a hatvanéves Kukorelly Endrét.