András Sándor: Az otthonos idegen. Kukorelly Endre (Pozsony, 2011)

„Az ’egzisztenciális feszengés’ csak az egyik lehetőség. A továbbiak: ’megbé­kélt feszengés’, ’beletörődött feszen­gés’, ’létfeszengés’, ’megbékélt nyug­talanság’, ’nyugtalan meglét’, ’lét­nyugtalanság’. Ezeknek a költészete Kukorellyé, ez az ő közérzete. Művei­ben ő ez a közérzet. Olyan emberé, aki számára nincs bizonyosság, aki eb­be beletörődött, heroizmus, szomorú­ság nélkül, de némi megindultsággal és humorral. Az apróságok igen fonto­sak és egyáltalán nem meghatározot­tan fontosak, mindet behelyettesíthe­ti más. Mindegy, a közérzetet mi érez­teti. A költőnek nincs azonos önmaga, én és ön sohasem fedik egymást, önér­zet és érzett ön(maga) szintén nem, hi­szen az, amit magyarul ’önérzet’-nek mondunk, mindig az én retorikáján át jelentkezik, szólal meg, indíttatásáról pedig keveset tudni. A Kukorelly-féle közérzet nem olyan, hogy a sült csirke tölcsérként érinthet­né, csak olyan, hogy a lepedő nehezék­ként. Olykor. Olykor másként.” A Kalligram Kiadó András Sándor e monográfia értékű tanulmánykö­tetével köszönti szerzőjét, a hatvan­éves Kukorelly Endrét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom