Asaf, Uri: Együtt és külön (Pozsony, 2013)
„Halottaim nagy része névtelen, ha szólítani kell őket, tanácstalan vagyok. Arcvonásaikat felismerem. Ebben a fák is segítenek, különösen a nyírfa - németül Birkenbaum -, melynek kérge tele van írásjelekkel. Ha látom a halottaimat, verset írok. A vers átformál, a halottak formába ráznak. A jó vers igaz és szép. Igaz, mint a tapasztalás, szép, mint a fa kérge. Senki nem kért arra, hogy írjak. Valaki diktál, és minden kínról értesít. Nekem csak a tempóról kell döntenem. Jobban kellene vigyáznom, mert a jó vers megérinti a halottakat. Néha még a nevek betűiből is kiissza a vért. Hogyan lehet megölni újból azt, aki már halott?