Bán Zsófia: Esti iskola. Olvasókönyv felnőtteknek (Pozsony, 2007)

Bán Zsófia Esti iskola „Most elmondom nektek azt is, hogyan nem találkoztam József Attilával. Leszaladtam a Copacabanára egy kicsit focizni a fiúkkal, pedig KT! édesanyám figyelmeztetett, hogy nem lesz ennek jog jó vége, hogy állandóan a parton focizok a fiúk- В kai, nem veszi ki magát, úgymond, jól, mégiscsak В úrilány volnék valahol, meg aztán a végén már \ egészen olyan leszek, mint egy fiú, ám ekkor щ mosolyogva hívtam fel édesanyám figyelmét В arra, hogy mama, nézd, ha netán fiúvá változnék, Г akkor egyrészt olyan lennék, mint a rege a csoda- I szarvasról, csak pont fordítva, másrészt pedig Á nem kéne tovább aggódnia afölött, hogy nem viselkedek úrilányhoz méltón, mert hiszen fiú lennék, tehát milyen nagyon is praktikus fordulat S lenne, mire is édesanyám lekevert egy irdatlan pofont, és oda mész édes lányom, ahová akarsz, В én leveszem a kezemet rólad, mondta higgad- H tan, ami nem volt igaz, mert hisz épp akkor _ emelte rám, de hagyjuk a piszlicsáré részleteket, В a lényeg az, hogy magasan állt már a nap a parti sétány felett, mikor átmentem az utcán, az apró, fekete-fehér kockakövek játékos hullámokat formáztak a járdán, a tájékozatlanabb látogatók innen értesülhettek arról, hogy elég csak felemel­niük fejüket s tekintetüket, s máris eléjük tárul a ^ parti homoksávon túl lustán terpeszkedő Atlan- Ifi ti-óceán, a hullámok a bágyadt, késő délutáni В fényben épp csak egy kicsit feltarajozódtak, de В aztán, mintha mindegy volna, el is álltak ettől, és __ nyugodtan, szépen, ahogy a dél keresztje halad az égbolton, kiporoszkáltak a parthoz, s mint lelkes kis ebek nyaldosták a furdőzők bokáját, eközben pg sietve lerúgtam lábamról Hawaiana márkájú gu- DL mipapucsomat a homokba, hisz focizni a parton В mezítláb kell, úgy tűnt, már ki is van mind a két Щ csapat, miután Edson is befutott, megint valami lövöldözésre hivatkozott a favelában, mindig ez- |gS zel jön, azt hiszi, van, aki ezt még beveszi, mind- ÍB egy, meg volt neki bocsátva, mert ilyen szélsőjobb у j nincs még egy az egész parton, mondom, akár el TM is kezdhettük volna, csak még nem volt kisorsol- I va, hogy ki merre játszik, nappal szemben, ugye, ■ bajosabb, ekkor Zezé feldobta az érmét, mind- £ nyáján felnéztünk az égre, követve röppályáját, eközben a szemem sarkából, periférikusán láttam Щ édesanyámat, amint az utca túloldalán kihajol az Ьм ablakon, és aggódva a partot kémleli - és akkor.” I

Next