Basile, Giambattista: Pentameron. A mesék meséje avagy a kicsik mulattatása (Pozsony, 2014)

Csimbókos Völgy királyának lánya. Zoza élet­re kelti a tetszhalálban szunnyadó jövendő­belijét, ám a férfiú, egy fondorlatos ármány következtében, mással édesedik össze. A hoppon maradt leány cselhez folyamodik: bűbájos furfanggal megkörnyékezi szive választottját, miáltal eléri, hogy az újdonsült nejével pórul járt herceg összekürtöltesse uradalma tíz leghíresebb kofánéját, akik­nek öt napon át fejenként egy mesét kell mondaniuk úrnőjük féktelen meseszomjá- nak csillapítására. A rendkívüli, barokkos szövegáradatból bontakozik ki előttünk A mesék meséje, ez a nápolyi Ezeregyéjszaka. szertelen humorával, politizáló ördögfattyai- val, szentségelő-átkozódó banyáival, kéjsóvár szeretőivel, nekibőszült óriásaival, irdatlan sárkányaival, ordas bökötörjeivel. pipogya suhancaival. ostoba lovagjaival, beszélő állataival, gyámoltalan uralkodóival, szeszé­lyes hercegnőivel és gépembereivel, olyan elevenséggel, ahogyan azt a velencei zsoldból udvaroncnak felcsapott katonaköltő adhatta elő a fénykorát élő nápolyi udvar méltóságai­nak mulattatására és a mai olvasók csemegé- zésére. okulására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom