Basile, Giambattista: Pentameron. A mesék meséje avagy a kicsik mulattatása (Pozsony, 2014)
Csimbókos Völgy királyának lánya. Zoza életre kelti a tetszhalálban szunnyadó jövendőbelijét, ám a férfiú, egy fondorlatos ármány következtében, mással édesedik össze. A hoppon maradt leány cselhez folyamodik: bűbájos furfanggal megkörnyékezi szive választottját, miáltal eléri, hogy az újdonsült nejével pórul járt herceg összekürtöltesse uradalma tíz leghíresebb kofánéját, akiknek öt napon át fejenként egy mesét kell mondaniuk úrnőjük féktelen meseszomjának csillapítására. A rendkívüli, barokkos szövegáradatból bontakozik ki előttünk A mesék meséje, ez a nápolyi Ezeregyéjszaka. szertelen humorával, politizáló ördögfattyaival, szentségelő-átkozódó banyáival, kéjsóvár szeretőivel, nekibőszült óriásaival, irdatlan sárkányaival, ordas bökötörjeivel. pipogya suhancaival. ostoba lovagjaival, beszélő állataival, gyámoltalan uralkodóival, szeszélyes hercegnőivel és gépembereivel, olyan elevenséggel, ahogyan azt a velencei zsoldból udvaroncnak felcsapott katonaköltő adhatta elő a fénykorát élő nápolyi udvar méltóságainak mulattatására és a mai olvasók csemegézésére. okulására.