Báthori Csaba: Boldog ólom. Versek (Pozsony, 2006)
Báthori Csaba új verseskötete folytatja és kiegészíti az előzőt: mindkettőben uralkodik a személyes hang, az emlékezés múltat felidéző tónusa, a lassú olvasást kívánó tömény versbeszéd, és a részletgazdag költői technika. A szerző előző kötetében (Üvegfilm) a szerelmét rögeszmésen követő s végül a nyomorba tragikusan belepusztuló anya alakja állt a középpontban. Itt a menekülő, magát megvonó és szenvedélyeitől idő előtt megsemmisülő apa-figurával való szembesülés határozza meg a könyv látásmódját, érzelmi tartományait. A szembenézés a jóvátehetetlen gyerekkortól az enyhületlen hiányérzetig terjedő regisztereket szólaltatja meg. Ez a tapasztalat itatja át a lírai alany világérzékeléséhez, szerelmeihez és saját apaszerepéhez fűződő kapcsolatát. A nemzedékek meghatározzák és elviselik egymás sorsát: a költői főszereplő a fiú- és apaszerep egyszemélyes gyújtópontjában igyekszik megszakítani a rombolás spirálját. A sors szorítása csak ott ernyed el, ahol a szerelem, érzékiség és gyöngédség vagy más odaadó viszony vonzza a tekintetet. A kötet azt sugallja: az embert az igazság keresése teszi szabaddá. Lélekvesztőn megkísérelt érzelmi eredetrajz ez a kötet. Elszámolás, leltár, mérkőzés, kiegyezés.