Böszörményi Zoltán: Majorana a tér tenyerén (Pozsony, 2014)
Az első fizikusok - akárcsak az első költők a mítoszok ködébe vesznek, de ő, a huszadik századi mágusok, az atomtudósok legzseniálisabbja szinte kortársunk, s mégis: titokzatosabb, mint ókori elődei. Aligha gondolható el izgalmasabb lírai én, mint a dallamos nevű olasz gondolat-titán. Az ő arcát ölti fel immár évek óta Böszörményi Zoltán, az ő nevével fémjelzi lendületes költői építkezésének fontos szakaszait. S ha a modern fizika fenegyereke az elemi részecskék misztikus terének tenyerén egyensúlyozott, a költő a lírai térbe lényegíti át a világ megértéséért vívott küzdelmét, szuggesztív képeken, változatos versformákon szűri át létérzése megrendítő indulatait és apró, hangulatos rezdüléseit. Hudy Árpád Új kötetében Böszörményi Zoltán Majoranát, a nyomtalanul eltűnt atomfizikust jeleníti meg. Az ő nevében kutat költészete a hiányzó rész után. A Majorana a tér tenyerén ciklusai e keresés állomásait és metódusait írják le, az önvizsgálattól, a magában-magát-kereséstő\ a formák, a megragadható összefüggések analízisén át a még lakható mikrovilágok felé. Rezdülések, fénytörések, pillanatrajzok: az érzéki tapasztalás összekapcsolása az érteni akarással, egymásba hullámzó romantikus és racionális mentalitás. Reflexív költészet. Visszatükröz mindent, ami felé fordul. Elmélkedik, megszólít, felidéz, vitat: jelen van a kultúra szüntelenül táguló egészében, mindennapokban, történelemben, természet és ember alkotta terekben. Mányoki Endre