Calvus, Jehan: Bumgártész (Pozsony, 2004)

Az olvasó, ha belelapoz vagy beleolvas e könyvbe, és azt gondolja: lám, a szerző milyen nagyszerű ábrákkal illusztrálta művét, esetleg azt, hogy: lám, a szerző regényt írt saját rajzai­hoz és képeihez, nos, a kedves olvasó, ha ilye­neket gondolna, tévedne. Szerzőnk ugyanis - egy román-magyar-né­­met nyelvű család gyermeke, amúgy bábmű­vész, akinek ellenzéki jelleme és tevékenysége miatt kellett Kolozsvárt elhagynia a nyolcva­nas években, és aki ma Bécsben dolgozik — e könyvében nem könyvet illusztrál és nem képekhez ír szöveget. Nem. Jehan Calvus ugyanis - Ivan Chelu művészi énje - egy­szerre fogalmaz képben és szóban, ami azt jelenti: fantáziájában, sőt egész tudatában a fogalmak, ábrák és történetek együtt, vagyis egyszerre születnek meg, a világ szublimálása az ő fejében szerves és párhuzamos, folytonos szó-kép kölcsönhatásokban valósul meg. Ilyen ő, tudja ezt mindenki, aki ismeri, már gyerekként ilyen volt, nincs mit tenni. Aztán meg tér- és időérzékelése sem nor­mális: egyszerre van több helyen és több időben, mint az égi Kolozsvárra meghívott uralkodókat fogadó Józsiás király, Jacobus Paleologus egyik teológiai remekművében. A Bumgártész is remekmű a maga rendha­gyó teljességében és erőteljességében. Olyan mű ez, amelyhez semmi más nem kellett, csak egy korlátokat nem ismerő fantázia kitörése, egy nem mindennapi műveltség és egy rom­latlan lélek. Meg persze az írói és festői képességek egyensúlya, komplex és komple­menter szólamai 352 oldalon keresztül. Szőcs Géza

Next