Csányi Vilmos: Kannibálok. Történetek a sötét oldalról (Pozsony, 2008)

„Micsoda barbár szóhasználat! Gyil­kosság? Ugyan, konstrukció! Esztétika, poézis! Barmok! De legalább minden cikk azzal vég­ződött, hogy: ki ez az ember? Ki a gyil­kos? Talán inkább ki a művész, barbár nyelvetek szerint? Erre válaszolok! Meg­mutatom magam! Végre a figyelem központjában vagyok. Látva lássanak! Ismerjenek meg. Ismerjék meg bennem az Embert, az Én természetét és az Én megistenülésének nagyszerű lehetősé­gét. A lélek, az Én, Isten része, az Isten szerve a tapasztalásra. [...] Az aprócska Én célja ezen a világon az isteni tapasz­talat harmatcseppjeinek szorgalmas összegyűjtése. Isten kíváncsi a világra és a parányi Éneken keresztül tekint le rá.” - olvashatjuk a kötet egyik írásában e provokatív és furcsa vallomást a „kí­sérletező művészről”. A nemzetközileg ismert etológus és kiváló tudományos művek szerzője ez­úttal ismét szépírói munkával jelentke­zik. Csányi Vilmos a Kannibálok című kötet elbeszéléseiben sem tagadja meg önmagát; ugyanazzal az elemző figye­lemmel és hűvös eleganciával jeleníti meg az emberi természet „sötét oldalát”, mint egyéb műveiben. Szatirikus látás­módja, fekete humora, éleslátása meg­különböztetett figyelmet érdemel a kor­társ prózairodalmunkban is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom