Csillag István: Egy miniszter inasévek (Budapest, 2020)

18 éve, 2002 májusában - nekem - vá­ratlanul miniszter lettem. A váratlan miniszterré válást se könnyű megma­gyarázni annak, aki a miniszterségről azt gondolja, hogy az nem más, mint tej­­jel-mézzel folyó Kánaán, „nagyhatalmú sündisznócskák” gyülekezete, a min­dennapi gondoktól való megszabadu­lás, parancsosztogatás a hajó kapitányi hídjáról. Azt talán nehezebb megértetni, hogy miért maradtam mégis miniszter, olyan események után, amelyek vilá­gosan jelezték előre, hogy ezek az évek nem csupán a siker és az egyértelmű el­ismerés évei lesznek. A kedves Olvasó ennek az időszaknak számomra mara­dandó emlékeit, eredményeit és kudar­cait ismerheti meg, abban a reményben, hogy ezek visszaidézése másoknak is ta­nulságos. A könyvben összeszerkesztett írások nem elemzések, hanem helyszíni és személyes beszámolók, arról - saját tudásom, emlékezetem, elfogultságaim szerint -, hogy mi történt velem, és mert miniszternek lenni sosem csupán egy­személyes történet, mi is történ(hetet)t velünk. Minden visszaemlékezés feloldozás nélküli gyónás. Feloldozás hiányában - merthogy magamat nem menthetem fel, a történelem pedig majd megitél, úgy, ahogy - a megkönnyebbülés elma­rad, ám ha az embernek egyenes a ge­rince, nem csak érdemes, de kötelesség is szembenézni tegnapi önmagunkkal. Csillag István kalligram.Nbricsoport.hu

Next