Dobás Kata: Krúdy Gyula: Elbeszélések 10. 1901. december-1902. december - Krúdy Gyula összegyűjtött művei 27. (Pozsony, 2016)
Krúdy Gyula szótárából hiányzott az alkotói válság kifejezés. Szorgalma, termékenysége, munkabírása a legnagyobb íróink között szinte páratlan. Ha esett, ha fújt, lapjainak szerkesztői biztosak lehettek abban, hogy Krúdy a megbeszélt időben fogja szállítani az esedékes elbeszélését. Kötetünk egy év (1901 decemberétől 1902 decemberéig) anyagát tartalmazza. Ebben az időszakban Krúdy leginkább a következő lapoknak dolgozott: Pesti Napló, Független Magyarország, Egyetértés, A Hét, Új Idők, Képes Heti Krónika, Magyarság, Magyar Géniusz, Budapest, Arad és Vidéke. Krúdy nagyjából ekkoriban alakította ki az elbeszélt események változatlan ismétlődésén és a véletlenszerűen bekövetkező átmeneteken alapuló narratív poétikáját, melynek némely elemét még a legkésőbbi műveiben is alkalmazta. A hosszú időn át változatlan ismétlődésre találomra választhatunk példát. Az atyafiság című elbeszélésben a következőket találjuk: „Siheder koromban mindig ott lábatlankodtam az apám körül. Fiskális volt, és szerettem az iroda pipafüstjét, a dohányszagú bőrkanapét, a nagy ólomkalamárisokat, amikből kifehérlettek a lúdtollak, mintha szárnyuk nőtt volna a kalamárisoknak. No de, nem repültek el soha. Meg aztán az irodában mindig volt valaki. Legtöbbször persze Sóhaj György, aki ebéd után átballagott a szomszédból, és segített apámnak pipázni, anekdotázni. Estig fújták a füstfelhőket a jó kóspallagiból, aztán hazament Gyurka szomszéd." A változatlan ismétlődés és véletlenszerű változás szűrőjén keresztül szemlélt világ felderítése évekig, csaknem egy évtizedig tartott. Krúdy elbeszélői következetességét mutatja, hogy eme alapvető poétikai jellemzők nyomán hozzájuk igazodó nézőpontok, mondatszerkezetek, cselekménytípusok, jellemek jelentek meg műveiben. A már eddig is vitathatatlanul tehetséges ifjú író ekkoriban alakítja ki életművének kereteit.